"Pándi szobrok gyönyörűsége

Meghökkenést vált ki számos köztéri szobor, ha eltorzítva ábrázolja az emberi testet. Az alkotó művész ugyan azzal szokta ilyen esetben csillapítani az ellenszenvet, hogy ő igen is tudatosan változtatta meg a test természetes arányait, mert úgy vélte kifejezhetőbbnek a mondanivalóját. Csakhogy lehet-e gondolatot és érzelmet sugároztatni, és főként elfogadtatni tömegekkel — márpedig a köztéri szobrok tömegek számára készülnek —, ha azok formai megjelenítése már eleve taszító?
E meditációra az ad ürügyet, hogy most két olyan szoborról szólhatunk, amely az ember szépségének hű és pontos megjelenítésével gyönyörködtet, ébreszt gondolatokat, kelt érzelmeket. így ezek az alkotások kétszeresen is betölthetik a becses ajándék szerepét. Egyrészt azért, mert alkotójuk, Pándi Kiss János ajándékozta azokat szülőfalujának, Pándnak; másrészt azért, mert kellemükkel, szépségükkel ajándékozzák meg mindazokat, akik a pándi művelődési ház előtt elhaladnak.
Rájuk tekint arcán bujkáló mosolyával, kedvességével a két nőalak. A Korsós lány a művelődési ház feljárójának baloldali falán ül, s pihenve támaszkodik kinyújtott' jobb kezével. Bal térdén nyugtatja a teli korsót, s félig elfordulva merengő pillantást vett a szemközti domboldal felé, mintha arra akarná rábírni az utcán járókelőket; hogy fedezzék fel a zöldbe borult természet örök szépségeit.
Lenge ruházatának eleganciája, az ülő alakból áradó nyugalom egyrészt a művésznek az anyaggal való bánnitudásáról, másrészt a klasszikus ókor művészetéből fogant ihletettségéről ad fényes bizonyítékot.
Pándi Kiss János, az egykori parasztfiú több mint egy évtizeden át élt Itáliában, magába olvasztotta a görög és római művészet értékeit, hogy aztán kivételes képességeinek maradandó emlékeztetőjeként odaadja az őt kibocsátó közösségnek, Pánd lakosságának kedves meglepetésül.
E szobrokat felavató beszédében Bihari József, a Pest megyei Múzeumok főigazgatója hívta fel a jelenlevő százak figyelmét arra, hogy az Integető nő című alkotásénak rendezett harmóniája, mozgásának eleganciája, gazdagsága, szeretetet, megértést árasztó kompozíciója az antik tragédiák szereplőinek sorsát idézik emlékezetünkbe. Ám hozzátehetjük ehhez a helytálló értékeléshez azt is: a művész erre úgy volt képes, hogy alakjának megmintázásához modellként választhatta szülőhelyének valamelyik
szép leányát is. Hiszen e bronzalakból áradó szépség, jóság, szeretet sajátja lehet a község bármely nőlakosának. Nincs ezen a lányon semmi idegenszerűség, semmi másországbeli jelleg, mondanivalója, embertársai iránti kedvessége mégis egyetemes érvényű. Ezért állíthatjuk teljes hittel: jelentős művész volt Pándi Kiss János.
Volt, mondjuk, hiszen hamvait július 24-én helyezték örök nyugalomra a pándi temetőben. Nagy alakja volt a magyar szobrászatnak — vallja róla egybehangzóan a műértők tábora. De annak hiszik, tudják, állítják a pán- ddak ezrei is. Mert ők is értették és értik — ahogy nevezték: — János bátyánk gondolatának szépségét, hiszen azok számukra is érthetőek a szobrok nyelvén.
A művészet jelenségeit a valósággal összefüggésben vizsgálta és észrevette, hogy a kor és a környezet miként motiválja az alkotótevékenységet, de azt is, hogy a remekmű és a szuggesztív egyéniség mennyire alakítja a közösséget, az emberek közfelfogását, egymásra következő nemzedékek világnézetét: — mondotta említett beszédében Bihari József.
Tehát a közérthető kifejezésmód következetesen végigvitt művészi program volt a mester munkásságában. Ezért zárta őt szívébe az általa hűséggel szolgált közösség, ezért nem halkulhat szavának súlya, jövő nemzedékeknek szóló üzenete, s ezért nem halványulhat emberségből felmutatott példaadása haló poraiban sem.
Az emberi jóság, az ember- központú művészet legyőzhetetlenségét hirdetik ezek a szobrok is Pándon. Joggal mondotta hát Bódi József tanácselnök, amikor e műalkotásokat jelképesen átvette: örökbecsű értékekké]
lett gazdagabb községünk!"
Cseri Sándor

Pándi szobrok gyönyörűsége

"Meghökkenést vált ki számos köztéri szobor, ha eltorzítva ábrázolja az emberi testet. Az alkotó művész ugyan azzal szokta ilyen esetben csillapítani az ellenszenvet, hogy ő igen is tudatosan változtatta meg a test természetes arányait, mert úgy vélte kifejezhetőbbnek a mondanivalóját. Csakhogy lehet-e gondolatot és érzelmet sugároztatni, és főként elfogadtatni tömegekkel — márpedig a köztéri szobrok tömegek számára készülnek —, ha azok formai megjelenítése már eleve taszító?
E meditációra az ad ürügyet, hogy most két olyan szoborról szólhatunk, amely az ember szépségének hű és pontos megjelenítésével gyönyörködtet, ébreszt gondolatokat, kelt érzelmeket. így ezek az alkotások kétszeresen is betölthetik a becses ajándék szerepét. Egyrészt azért, mert alkotójuk, Pándi Kiss János ajándékozta azokat szülőfalujának, Pándnak; másrészt azért, mert kellemükkel, szépségükkel ajándékozzák meg mindazokat, akik a pándi művelődési ház előtt elhaladnak.
Rájuk tekint arcán bujkáló mosolyával, kedvességével a két nőalak. A Korsós lány a művelődési ház feljárójának baloldali falán ül, s pihenve támaszkodik kinyújtott' jobb kezével. Bal térdén nyugtatja a teli korsót, s félig elfordulva merengő pillantást vett a szemközti domboldal felé, mintha arra akarná rábírni az utcán járókelőket; hogy fedezzék fel a zöldbe borult természet örök szépségeit.
Lenge ruházatának eleganciája, az ülő alakból áradó nyugalom egyrészt a művésznek az anyaggal való bánnitudásáról, másrészt a klasszikus ókor művészetéből fogant ihletettségéről ad fényes bizonyítékot.
Pándi Kiss János, az egykori parasztfiú több mint egy évtizeden át élt Itáliában, magába olvasztotta a görög és római művészet értékeit, hogy aztán kivételes képességeinek maradandó emlékeztetőjeként odaadja az őt kibocsátó közösségnek, Pánd lakosságának kedves meglepetésül.
E szobrokat felavató beszédében Bihari József, a Pest megyei Múzeumok főigazgatója hívta fel a jelenlevő százak figyelmét arra, hogy az Integető nő című alkotásénak rendezett harmóniája, mozgásának eleganciája, gazdagsága, szeretetet, megértést árasztó kompozíciója az antik tragédiák szereplőinek sorsát idézik emlékezetünkbe. Ám hozzátehetjük ehhez a helytálló értékeléshez azt is: a művész erre úgy volt képes, hogy alakjának megmintázásához modellként választhatta szülőhelyének valamelyik
szép leányát is. Hiszen e bronzalakból áradó szépség, jóság, szeretet sajátja lehet a község bármely nőlakosának. Nincs ezen a lányon semmi idegenszerűség, semmi másországbeli jelleg, mondanivalója, embertársai iránti kedvessége mégis egyetemes érvényű. Ezért állíthatjuk teljes hittel: jelentős művész volt Pándi Kiss János.
Volt, mondjuk, hiszen hamvait július 24-én helyezték örök nyugalomra a pándi temetőben. Nagy alakja volt a magyar szobrászatnak — vallja róla egybehangzóan a műértők tábora. De annak hiszik, tudják, állítják a pándiak ezrei is. Mert ők is értették és értik — ahogy nevezték: — János bátyánk gondolatának szépségét, hiszen azok számukra is érthetőek a szobrok nyelvén.
A művészet jelenségeit a valósággal összefüggésben vizsgálta és észrevette, hogy a kor és a környezet miként motiválja az alkotótevékenységet, de azt is, hogy a remekmű és a szuggesztív egyéniség mennyire alakítja a közösséget, az emberek közfelfogását, egymásra következő nemzedékek világnézetét: — mondotta említett beszédében Bihari József.
Tehát a közérthető kifejezésmód következetesen végigvitt művészi program volt a mester munkásságában. Ezért zárta őt szívébe az általa hűséggel szolgált közösség, ezért nem halkulhat szavának súlya, jövő nemzedékeknek szóló üzenete, s ezért nem halványulhat emberségből felmutatott példaadása haló poraiban sem.
Az emberi jóság, az ember- központú művészet legyőzhetetlenségét hirdetik ezek a szobrok is Pándon. Joggal mondotta hát Bódi József tanácselnök, amikor e műalkotásokat jelképesen átvette: örökbecsű értékekkel lett gazdagabb községünk!"
Cseri Sándor

"... Kucs Béla Virágárus lányát 1968-ban avatták. Ez a mű is kőszobor. A női hivatás belső motozásait mintázza a művész e szépen meghajló lányalakban, akinek lelki arányai is nemesek. A formák csöndje békét sugároz, ideális létezést. Telítődik a tér, szíve e szobor. Virágot tart kezében, de nemcsak a növény, ő is tavasz, ő is virágnyílás: rendezett kontya, rebbent arcának szemérme üzenet roppant készülődéséből, hiszen olyan gonddal fogja a virágot, mint holnap gyermekét..."

Na drága barátom, nézd mit találtam! Leköröztük Magonyt is ;o) :o)

Kovács Imre szobrász
térelválasztó rács (kovácsoltvas, domborított állatfigurákat ábrázoló tűzzománc betétekkel, 1963, Székesfehérvár)

Ma megkerestem az alkotást, hogy is mondjam, kicsit "megbokrosodott"... Remélem azért nem fogja majd teljes egészében körbevenni a dzsungel.