A Rákosszentmihályi katolikus templom története a betelepülések hatására, a múlt század fordulóját megelőzően kezdődik. A folyamatok felgyorsultak a HÉV kiépépítése, a könnyebb megközelíthetőség hatására,, a település létszáma jelentősen nőtt. Ennek hatására nőtt az igény a templom építésére. A századfordulót követően került sor rá – jelentős anyagi hozzájárulások, adományok segítségével. ^[1][2]
1902-re ún. román-gót stílusban készült el a templom, amit Szent Mihály főangyal tiszteletére szenteltek fel. Az üvegablakok elkészülését a kifüggesztett forrás viszont 1903-ra jelöli. Sajnálatos, hogy ezek közül csak kettő élte túl a "háború viszontagságait". A hajóba belépve két oldalon láthatók, Waltherr Gida nevéhez kötődnek. ^[2]
A templomot a '30-as években átépítették, erre mindkét forrás kitéa ill. a korábbit kibővítették. Ekkor nyerte el mostani szerkezetét. ^[1][2]
A háború után az ablakok pótlásával Palka Józsefet bízták meg. Ezek két oldalon láthatók, de vannak "titokzatos", legalábbis nem dokumentált színes üvegek is, amik valószínűleg szintén értékesek, de nincs róluk infó. Sőt, az egyik ablaknak kb. a felirata látszik és jól látható rajta Palka József neve is 1948-ból! Sajnos, maga az ablak egy mellékoltár takarásában megfejthetetlen.
Így a bal oldalon két üvegablak azonosítható, ezeken az alkotóra vonatkozó jelzés is meg van.
Szent László, a lovagkirály: ünnepnapja június 27. „Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből. Kétségtelen édesatyja a nevezetes első Béla, a hírneves András király öccseura; alkotóereje szorgalmából azon években, midőn uralkodott, az állam, sőt az egész Pannónia annyira rendezetten s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István király ideje óta törvények, szabadság és bőség tekintetében soha még ily csodálatosan nem csillogott. Minden korábbi állapotánál gazdagabban Magyarország azidétt kezdte szabadságának fejét a bőség telt szaruival az egekig emelni, s gazdagságában, rangban és dicsőségben szinte valamennyi vidéket legyőzni” ... ^[3]
Szent Ilona, Nagy Konstantin édesanyja: augusztus 18., "a kereszt megtalálójának" emléknapja. „A niceai zsinat idején Ilona, Konstantin édesanyja, ez a hitével és vallásosságával egészen egyedülálló asszony isteni intések alapján Jeruzsálembe ment és az ottaniak segítségével kereste a helyet, ahol Krisztus szent testét keresztre feszítették. A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl a Golgotán, hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült. Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három keresztet. A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni. Ott volt ugyan külön Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult..." ^[4] Folyt. ugyanott.

---