Megint eltelt egy hónap, ez a dombormű, aminek párját már megmutattam pedig csak vár..
Leírtam már, hogy évek múltak el, amióta először megfordultam ebben a csodás szecessziós házban. Az sem új, milyen lassan jutottam vissza. A "kőasszonyok" műlapjának elkészítése már több, mint egy éve volt, a folytatás késlekedett.
Nagy élmény volt a látogatás, az is, mennyire más volt csoportban és később, önállóan. Néhány lakó érkezett haza közben és büszkén mutattak kevésbé látható részleteket. Nem is tudom elképzelni, milyen lehet egy ilyen épületben lakni!
Az épület ma lakóház, mint ahogy annak is épült 1912-13-ban. Elnevezése: Spitzer-ház az építtető nevére emlékeztet, aki a legfelső szinten lakott.
Alapinfó: az épületet Klinger József tervezte, ezzel szemben a csodás faragványok alkotója ismeretlen. ^[1]
Olvasom: "Ha átlépünk a küszöbön, akkor magasztos kőasszonyok, puttók és domborművek köszöntenek minket, de találunk márványpadokat és színes üvegdíszeket is. Kicsit olyasmi hangulata van ennek a lépcsőháznak, mintha egy mauzóleumban járnánk, erre a fekete márvány is ráerősít...:" ^[2]
Foglalkoztat továbbra is, hogy a kapcsolt műlap "kőasszonyai" kapcsán is már "valamilyen keleties feeling" érintett meg. A domborműveken is ezt látom – legalábbis, az öltözéket nézve biztosan.
Az sem új (merengek), a szecesszió korszakának témái gyakran érintik a fizikai munkát pl. az épületdíszek területén. Itt viszont mintha más lenne a megközelítés, mint a szemközti oldalon, talán a tudomány, ill. a művészet is helyet kapott.
Összefoglaló: a domborművek "titokzatossága" a varázslatról író Szuhai Barbarát is foglalkoztatta: "A kovácsoltvas külső, és a metszett üvegű, barna faajtón túl, a falon mintha harangöntésről mesélne a dombormű, szemben meg izmos alakok kőtömböket hurcolnak, középen egy hajó érkezik, jobb szélen meg könyvet tartó alak pénzérmét tartó férfivel – kicsit nehezen követem, mit szeretett volna üzenni a művész." ^[1]

---