Én már jártam itt, régestelen régen. Egy kerületi szervezett szecessziós sétán vettem részt 2011-ben (a kezdetek!) és leesett az állam, hogy mik lapulnak meg egyik-másik – ma már lezárt – lépcsőház mélyén.
És aztán a fényképek eltűntek. Nem értem, mert legtöbbször a gondot az jelenti, hogy a temérdek, megőrzött fotóm közül kivadásszam azt, amire szükségem lenne.
Aztán számtalan alkalommal akartam visszamenni, de az akkor bejárt szépséges házakat kicsit összekevertem, magyarul a házszámot elfelejtettem, sőt volt, hogy másik utcában próbálkoztam... De többször megtalált a cím is, a szám is, valamiért mégis halasztódott. Most, az Fb nem egyszer feldobta – amúgy figyelmeztetésképpen, elindultam.
Egy csoda, hogy perceken belül jött egy megértő lakó és beengedett. Mint kiderült (vagy legalábbis így értelmezem), az itt élők megértik a járókelők csodálatát, büszkék az épületre, hát még az előtérre. Ezért a lépcső feletti részen is "született" egy rács, vagyis a fő látnivaló megtekinthető, a privát szféra mégis védett.
Hozzáteszem, pár perc múlva újabb lakó érkezett, aki kéretlenül és büszkén mutatta, hogy ez itt még ennél is szebb volt, amikor megvolt még az eredeti világítás, de lecserélték.
Lakóház, annak is épült 1912-13-ban, az építtető neve után maradt fenn a Spitzer-ház elnevezés. A tulaj a legfelső szinten lakott.
Kis "vita" van két írás között. Egyik Spitzer Sámuelre voksol (és bizonyít) ^[1], a másik Salamonra ^[2], amit viszont én igazolok. Tele van az Arcanum adatbázisa Spitzer Salamonnal kapcsolatos hírekkel, lakcím-bejegyzésekkel. Viszont a család kiterjedt, másrészt elírás is lehet az újságcikkben.
Tehát maradva Sámuelnél, érdekes, hogy a ház felépültét senki nem tartja fontosnak említeni, ezzel szemben a Magyar Vaskereskedő októberben közli az új üzlet létesítésének hírét, címét. Annyi viszont biztos, hogy az 1913-as évszám jó lehet és miért is ne lett volna Sámuelé, aki a tervezéssel Klinger Józsefet bízta meg. Őt szegényt meg az utóbbi írás nevezi "viszonylag ismeretlen építész"-nek ^[2], pedig több budapesti ház terve fűződik a nevéhez – akkor is, ha más adat nem lelhető fel róla.
Abban viszont egyetértenek, hogy az előtér csodás!
"Ha átlépünk a küszöbön, akkor magasztos kőasszonyok, puttók és domborművek köszöntenek minket, de találunk márványpadokat és színes üvegdíszeket is. Kicsit olyasmi hangulata van ennek a lépcsőháznak, mintha egy mauzóleumban járnánk, erre a fekete márvány is ráerősít...:" ^[2]
Az első írás részletesebb leírást ad a házról is, de elvezet egy picit még korábbi bejegyzéshez, ami egy olyan bejárás alapján született, amin én is voltam. A helytörténész szavai: "Kicsit úgy érezzük magunkat, mint egy ravatalozóban..." Folytatás: "És tényleg, a négy nőalak, a felületek és díszek összhangja valóban már-már kellemetlen, elmúlást idéző hangulatba hoz minket, és ez nem véletlen..." (Megjegyzem, én nem így éreztem, valami keleties feeling-et sugallt számomra a négy, valamilyen szertartást idéző nőalak, de Maczó Balász tájékozottabb.)
A válasz (nem véletlen): "A szecesszió két alapmotívuma ugyanis a nő és a halál." Részleteiben ajánlom a bejegyzést! ^[4]

---