Magas vörös homokkő talapzaton áll a teljes alakos bronz szobor.
Borsos Miklós „………Gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva apja műhelyében lett aranyműves. 1940-ig vésnöki munkából élt. 1925-ben kiállítja rajzait, 1927-től rézkarcokat is készített. Festőnek készült. 1928–1929-ben bejárja Olaszországot és Dél-Franciaországot, közben rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt….
Korai művei között vannak drámai hangvételű, az expresszionizmussal rokon alkotások (Siratóasszonyok, 1939), de művészetét inkább a lírai hang vagy a finom melankólia jellemzi (Merengő). Fő művei az európai szobrászati hagyománynak az Arp, Brâncuşi nevével jelzett irányához tartoznak. Ezt egyesíti azzal a "pannon szellemmel", amelynek forrása a dunántúli táj (az egykori római Pannonia provincia), és annak kulturális tradíciója. Különleges márványokból készült, nagyon érzékletesen megmunkált szobrain a mítosz és a történelem olvad egységbe a végletesen leegyszerűsített természeti formákkal……”

---

"Leleplezték a Petőfi szobrot

Pécs felszabadulásának évfordulóján leplezték le a most elkészült Petőfi szobrot. A 48-as téren felállított szobor körül hatalmas tömeg gyűlt össze kedden, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a legnagyobb magyar költő szobrának leleplezését.
Czett József elvtárs nyitotta meg a Köztársasági Induló elhangzása után
az ünnepséget.
— Száz év óta nem tartották szükségesnek a reakció urai, hogy szobrot állítsanak a szabadság egyik legnagyobb harcosának, a világirodalom egyik legnagyobb költőjének — mondotta többek között Czett elvtárs. — Megvalósítjuk, amit a költő megálmodott.
Majd Krancz Pál polgármester elvtárs emelkedett szólásra. A város nevében köszönetét fejezte ki a szobor alkotójának, Borsos Miklósnak és azoknak a munkatársaknak, akik munkájuk gyors befejezésével lehetővé tették, hogy a leleplezés a kitűzött időben megtörténhetett.
A polgármester szavára aztán lehullott a piros-fehér-zöld lepel a szoborról. Hatalmas taps zúgott fel, amint láthatóvá vált a költő bronzba öntött alakja. Az egyszerű művészi eszközökkel kivitelezett mű valóban dicséretre méltó.
Perencz Béla, a Magyar Szovjet Társaság tagja Petőfi „Szabadsághoz" című
versét szavalta el, majd Rácz Tamás, a MINSZ megyei titkára szólalt fel az ifjúság nevében.
Ezután a Párt, a különböző szervezetek és üzemek helyezték él koszorúikat a szobor lábánál, majd az Interacionálé hangjaival ért véget a lélekemelő
ünnepség."

---