A budavári Sándor-palota Pollack Mihály és Johann Aman bécsi építész tervei szerint épült fel 1803 és 1806 között. Az egyértelműen Pollack szellemiségét tükröző klasszicista városi palota domborműves frízeit egy bajor szobrászművész, Anton Kirchmayer készítette.
Az épülethez szervesen illeszkedő klasszicista domborművek közül kettő teljesen megsemmisült Budapest 1944-45-ös ostromakor, így mára csak az észak-nyugati homlokzaton található Olimposzi istenek maradt fenn eredeti formájában. A restaurálásra az 1980-as évek végén került sor, amikor a Sándor-palota teljes homlokzatát viszonylagosan helyreállították. Ezekben az években rekonstruálták Kirchmayer másik két, teljesen megsemmisült domborművét, melyek közül a déli homlokzaton található 'Sandrinnak lovaggá ütése' Török Richárd és Körösényi Tamás 1988-ben elkészült munkája. A Sándor grófok lovaggá ütését a klasszikus görög ábrázolásmódok dramaturgiája alapján bemutató fríz az épület egészéhez illeszkedve, valamint Kirchmayer eredeti munkájához hasonlóan klasszicizáló stílusban valósult meg.
A rekonstrukciót készítő két szobrászművész ma már nem él. Mindketten alkotó éveik teljében távoztak az élők sorából. Török Richárd 1993-ban halt meg, Körösényi Tamás pedig hetekkel ezelőtt, 2010 nyarán.

Az észak-nyugati homlokzaton elhelyezkedő, egyetlen megmaradt Kirchmayer-féle frízről, illetve a dél-nyugati homlokzaton található Melocco Miklós által rekonstruált domborműről a szorosan kapcsolódó műlapok között olvashatunk.

A Sándor-palota 1867 és 1945 között miniszterelnöki rezidenciaként funkcionált, majd Budapest második világháborús ostroma idején szinte teljesen megsemmisült. Teljes és igen szakszerű felújítása 2000 és 2002 között történt meg. A Sándor-palota 2003 óta a Köztársasági Elnöki Hivatal otthona.