Ajándék Karácsonyra.
Infó jött, megkeresés: alapos tisztítás után megérkezett újabb, lehetőleg végleges helyére a sokat megjárt Bokány-mellszobor a Szakszervezetek házába, a Benczúr utcába.
A portré pályafutását az Építők Szakszervezete Székházában kezdte, majd csendesen követte az Építőmunkás szobrának útját, vándorlásra ítélve.
Mint a kapcsolt lapon olvasható, második helyén, az Ádám-villában találta meg Tünde és most is, a híradás szerint is onnan szállították át.
Azt hiszem, többen vagyunk itt, a lapon, akiknek Mikus Sándor neve elég sokat mond. Igaz, hogy egy olyan rendszerben dolgozott és sok olyan alkotása volt, ami ma már negatív emléket idéz, de az ő szobrainak a megformálása annyira egyedi, hogy valamennyire felmenti őt a kötődés alól.
A kapcsolt lapon olvasható Bokányi Dezső életrajza. Igaz, nem az a részlet, ami a szakszervezetekhez köti. De bő részlet mutatja be, ill. ajánlható a forrás, a Wikipédia róla szóló szócikke. A szoborról.
Írtam már korábban valahol, jó dolog új műlap szerkesztése egy ismertnek gondolt alkotásról, hiszen többnyire felszínre hoz érdekes részleteket a kutatás. Most pl. meg van az eredeti avatás pontos dátuma és egy érdekes beszélgetés az avatás kapcsán "Mikus mesterrel".
A szobrot Bokányi születésének 100. évfordulója alkalmából állították. Az avatás napján megjelent írás szerint jobban illet hozzá a választott anyag, a kő. Én úgy értem, személyisége szerint, de persze fontos, hogy eredendően kőfaragó volt.
Az avató beszéd felidézte Bokányi Dezső "küzdelmes, harcos, megalkuvást nem ismerő életét". A szónok "340.000 szervezett épitőmunkás nevében" tisztelgett "a hősi múlt kőbevésett emlékeztetője, az igaz forradalmár szobra előtt".
Az alkotó később beszélt Bokányival kapcsolatos emlékeiről. Kérdésre válaszolva, hogyan tudta ilyen élethűen megformálni a portrét: 15 éves volt, amikor (1918) már hallotta őt beszélni a Parlament előtt, ill. egyszer a Városligetben is.
"Remek szónok volt, hát olyan orgánuma volt és nagyon szép ember volt. Szuggesztiv ereje volt, magával ragadta a hallgatóságot. Nagyon örültem annak, hogy idős épitőmunkások felismerték, amikor próbára hoztam ide a helyszínre. Mikor megnézték, akkor én kérdeztem tőlük, hogy ki lehet ez és mondták, hogy a Bokányi, ráismertek."
Ezek a sorok persze leginkább a még hiányzó, első felállítás helyszínen a mellszobrot mutató műlapra illenek. Sajnos, onnan. ill. az avatásról nincs kép, pontosabban az az egy, amit a Népszabadságban találtam, nagyon rossz minőség.

---