Adott ez a sarkot lekerekítő, érdekes épület, amihez kapcsolódik az én szubjektív történetem az akkor folyamatban lévő felújításról és az " ilyen volt, ilyen lesz" fotókról, ill. az akkor elmaradt műlapról. Ez az, ami már olvasható a vázát tartó kecses lányok műlapján, ami korábban már megjelent, de kapcsolom is.

Adott a több-kevesebb sikerrel felgombolyított háttértörténet az épület építéséről a 20. század első évtizedét követően.
Érdekes a megbízó, Gross Zsigmondné személye, akinek viszonylag friss özvegyként – mivel "elszegényedett" – el kellett adnia több vidéki kastélyát és a kapott pénzen – egyik fia, az ügyvédként közreműködő Gross Andor – segítségével bérpalotát építtetett Pest belvárosában, Fellner Sándor építész megbízásával.

Az eredmény szemet gyönyörködtető, impozáns, szecessziós épület, aminek Fehér hajó utca felőli homlokzatát az említett hölgyek díszítik, míg az egész épület első emelet feletti sávján domborművek sora vonul végig.

Azt nem mondhatom, hogy ezek a reliefek különösen mélyértelmű, komoly dolgokat mutatnak. Mindenhol kedves gyermekfigurák tűnnek fel, akik nagyon el vannak foglalva, de leginkább a girlandokkal, vagy éppen más semmiségekkel. Igaz, sokszor a hasonló kis figurák kapcsán azt látjuk, hogy megformált tevékenységük révén a kor valamilyen gazdálkodási ágazatát személyesítik meg (magyarul allegorikus jelentésük van). Itt nem ez történik, inkább pózolnak, játszanak, csak a sarokrészen van nagyobb, egybefüggő (számomra megfejthetetlen) "jelenet".
Mindezzel együtt erős elfogultság mellett nem lehet ellenállni a pesti építészet során gyakran tetten érhető, bájos, pucér popsis apróságoknak, így külön műlapot kaptak.

---