A Kapisztrán Szent János-templom gyakorlatilag az idők kezdetétől ismerős volt, hiszen több műlap készült korábban is az ott fellelhető alkotásokról – úgy kint, mint bent.
Templomtörténet röviden: a templomépítés gondolata 1948-tól élt úgy, hogy az építkezés már szeptemberben megindult. Felszentelése 1949. július 10-én történt. A templombelső díszítésére viszont csak később, 1950-től került sor. Így ez a hat, fából készült alkotás is akkoriban került helyére. Különböző szenteket ábrázolnak, a falakra erősítve néznek le a látogatókra. A szobrok alkotói a „Római Iskola” művészei közé tartoztak. ^[1]

Szent Zita alakja fegyelmezetten áll a falba rögzített alapon, amibe nevét is rögzítették. Talán érdekesség, hogy nálunk ez az első olyan műalkotás, ami az ő alakját formálja meg.
A ritkán ábrázolt, vagy legalábbis nálunk ritka, 13. században élt Zita, a szolgálólányok és Lucca város (egy közeli helyen született és Lucca városában élt) védőszentjeként tisztelik.
Őt magát családja már gyermekként cselédnek adta. Időközben belépett a ferences harmadrendbe, megtanult írni-olvasni. A család, ahol szolgált és környezete az ő közbenjárására buzgó kereszténnyé vált. Tisztaságát megőrizte, "hűség, munkaszeretet és a szegények iránti törődés jellemezte" haláláig.

"A legenda szerint egy napon a szentmisén egy koldusra terítette meleg kabátját, melyet az uraságéktól kapott kölcsön. A szertartás után sehol sem találta a szegény embert.... Néhány óra elteltével azonban visszatért a koldus, akiben az irgalmas cselédlány Krisztust ismerte fel."
1696-ban avatták a szolgálóleányok védőszentjévé, egyben a "háziasszonyok, háztartási alkalmazottak, házvezetőnők, cselédek, felszolgálók, pincérek, szolgálóleányok védőszentjeként tisztelik". Ünnepnapja azonos halálának napjával: április 27 (1278).
Attribútumai: egyszerű ruha, kulccsomó, virág, korsó – ezeket látjuk ezen az ábrázoláson. Máshol még esetleg cipó vagy imakönyv is lehet vele ^[2].

---