Érdekes-izgalmas a történet, mint ahogy az én kapcsolatom is az alkotással.
A legfontosabb: megtalálta helyét, megvan, őrzik... és nekem sikerült utolérni, személyesen találkozni vele.
Az alkotásról sok információ található az előzmény lapon. Fontos, hogy a Magyar Rádió 22-es stúdiójának falát díszítette. Tulajdonképpen tudtam az alkotásról már korábban is. A gondolat, lépni kell, hogy más is megismerhesse akkor érett meg, amikor híre jött, hogy a Palotanegyed több épülete a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem tulajdonába került. A történet rengeteg bizonytalanságot szült, különösen, mert az információk bontások terveit rögzítették.
Ezekben az épületekben nem kevés művészeti alkotás volt, sorsuk bizonytalanná vált. Bizonyítja, hogy az innen ismert művek közül – az egy, Hárfázón kívül – egyről sem hallottam, hogy ismert a sorsa.
Tehát nyomoztam az alkotás után, hogy legalább a múltját bemutathassam. Történt ez 2020-ban. Ami biztos volt, ha meg is volt még (most már tudni lehet, igen), megközelíthetetlen, bejutni nem lehetett.
Elkészült a műlap, de nem tudtam elégedetten hátradőlni. Hihetetlenűl tetszett az alkotás és nem akartam tehetetlenül nézni, hogy áldozattá válik. Egy mentő lehetőség volt, a védés. Utánajártam és kiderült, akár én is kezdeményezhetem. Megszületett a levél, el is ment a műtárgyfelügyelet felé. És sikerült! Megjelent a felügyelet honlapján (néhány év múlva).
Innen kezdve viszont csak az érkező jelzésekre lehetett támaszkodni, hivatalos infó semmi. De a rendszer működik, jelzés jött, hogy az MR Művészegyüttes Jókai utcai székházában van, de terv szerint átkerül az MTVA székházba.
Tehát, levél ment, mert sürgősen szerettem volna megörökíteni a köztes állomáson is.
Egy-két hónap eltelt, mire a megfelelő címzetthez került a kérés, de válasz jött. Addigra a költöztetés a Kunigunda utcába megtörtént és a Hárfázó nő végleges helyére került. Én pedig engedélyt kaptam a fotózásra, amit most is, innen is, újra köszönök!
Az alkotás egy picit félreeső, de védett helyen van úgy, hogy itt mégis viszonylag sokan megfordulnak, így többen láthatják. Igaz, hogy környezete nagyot változott, a "feladat" más, de pl. érdekes háttérszínt kapott, ami valahogy modernizálja.
A korábbi leírásom él, bár kicsit korlátozott térben: "A középpontban a nőalak látható – mintha a zene hullámain lebegne, zenekari (stilizált) hárfát penget, a kép közepe felé fordul. A jobb alsó területen "a" kottát látom, amihez meg van az öt vonalas rendszer, rajta stilizált hangjegyek... amik viszont folyón úszkáló madarak is lehetnek. De ahogy a bal felső szélre nézek, más madarak (darvak?) szállnak nagy lendülettel. Mindezt behálózzák az alkotás anyagából készült szálak és gomolyagok. A kép egésze a jobbszél felé terjeszkedik, a madarak a másik oldal felé húzzák a kompozíciót és a néző figyelmét."