Egy hónapja is van már, hogy teljesült rég dédelgetett vágyam, hogy eljussak a Károlyi-Csekonics-palotába, ami megújulása után (itt, a Múzeum utcai oldal teljes körű műemlékvédelmi rekonstrukcióját értem) 2020 szeptemberében megnyitotta kapuit... legalábbis a Károli Gáspár Református Egyetem és diákjai előtt. Hogy mikor vezették be a csoportos szervezett bejárásokat, nem tudom, én most csatlakoztam.
A palota Múzeum utcai szárnya az "arisztokrata pompa" helyszíne, míg a Reviczky utcai szárny eredetileg a személyzet számára épült. Most itt csupa praktikus , "kortárs megoldás" biztosítja az egyetemi élet szükségszerűen modern körülményeit. ^[1][2]
Szívem vágya a lépcső becserkészése volt, nem kevés fotó kering róla az interneten. Izgatott, mivel életem egy régebbi, de meghatározó szakaszában közel öt évet töltöttem itt, az akkor itt működő Országos Műszaki Könyvtár falai között. Pontosítva: konkrét munkahelyem a "cselédszárnyon" volt, de napi szinten jártunk át az előkelőbb oldalra, róttam a központi lépcsőt.
A mívesen faragott lépcső volt a kiszemelt cél. A nosztalgikus idők felidézése annyiban nem sikerült, hogy a műemléki rekonstrukció során a lépcsőt újrafaragták, mert valamikor, a történelem során valakik lecserélték. Én tehát tudtomon kívül egy, az eredetire mindössze emlékeztető faragványon közlekedtem. Pedig emlékeim szerint körhű módon nyikorgott a lábam alatt.
A rekonstrukció után viszont "Csekonics Margit és férje valószínűleg el lenne ragadtatva, ha végigsétálna a minőségi anyagokból, archív fényképek, képeslapok, régi tervrajzok alapján, művészettörténészek közreműködésével újjávarázsolt termeken. Felújították és helyreállították a Thék Endre műhelyében tölgy- és hársfából készült, gyönyörűen faragott, immár világos színben pompázó körlépcsőt, az emeleti szalonok enteriőrjét és díszeit..." ^[2]
Alkotóként tehát Thék Endrét jegyzik, aki a bútorasztalosság művésze, minden idők legismertebb és legfoglalkoztatottabb bútorgyárosa volt. Bizonyságul arcképét belekomponálta ebbe a páratlan faragványba, az emeleti korlát oldalágán megjelenik ő maga is.
A páratlan lépcső-csoda a mindenhol jelen lévő sárkányok és szörnyecskék között látható, a család (pontosabban a Károlyi-család) címerének motívumaiból építkezik.^[3]
A teljes, több emeletet betöltő és összekötő művészi faragvány azonban nem fért egy műlapba. Egyrészt a lépcső és korlátok tartópillérei sehogy nem fértek a képbe, másrészt a földszinti falburkolat ugyancsak érdekes és változatos faragványokat mutat. Sárkányok itt is vannak szép számmal – többnyire inkább a lépcsőhöz tartoznak. A burkolat, ill. az itt-ott szükséges, oszlopok díszítésére viszont furcsa lények és szörnyecskék születtek. Az átjáró felé eső falszakaszon törpék másznak felfelé, visszanézve kicsit szigorú tekintettel méregetik az érdeklődőket.

---