A templom története a 19. század elejétől indul. Akkor még mocsaras, ingoványos terület volt a mai Sashalom területe. Ehmann Viktor vásárolta meg és lecsapolása után parcellákat alakíttatott ki, ami embereket vonzott a területre. Néhány év múlva, a közlekedés javulásával a betelepülés gyorsabbá vált. A település egy idő után önálló község lett, ma a 16. kerülethez tartozik.
A templom jórészt a hívek adakozásából épült – a már meglévő telken. Terveit Kismarty Lechner Loránd készítette, ugyancsak hozzájárulásként. Az építkezés alapvetően 1927 és 1931 között folyt, ekkor meg is áldották, de a torony csak 1936-ban. 3 év múlva plébánia rangot kapott. ^[1][3]
A látható freskók is később kerültek a falakra, de ahogy Sós Károly annak idején írta, az üvegablakok, amiket Palka József készített, 1931 tájékán készültek.
A templom összképét meghatározza a szentély közepét uraló, trónján ülő Krisztus Király képe (alkotó: Takács István) és a jellegzetes kazettás mennyezet, ami a Jézus Szíve litánia képes és szöveges megjelenítését mutatja (Bozó Gyula). ^[2][3]
A szentélyben, a tónoló Krisztus két oldalán egy-egy üvegfestmény látható, a bal oldali Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja koronáját Szűz Máriának. Szent István alakját mély tónusok jellemzik, kezével beszédes mozdulattal a lejjebb ábrázolt királyi relikviák felé mutat.
Mária szinte áttetsző, lebegő alakja a kisded Jézussal karján magasabban ül, feje körül dicsfény. Az ölében tartott Jézus kezével áldó mozdulattal a király felé int.

---