Közel két éve, amikor Petrás Klára Pietà című alkotósát fotóztam a II. számú Klinikán, engedélyt kértem és kaptam. Sajnos, nem jól mértem fel a feltételeket, így csak erre az egyre szólt az engedély. Nem számítottam rá, hogy a földszinten sorjáznak azok a domborművek, amik az orvostudomány nagyjaira emlékeznek, emlékeztetnek.
A körülmények viszont áldatlanok voltak. Az épület éppen felújítás alatt volt, bejutni állványok között, egy hátsó bejáraton lehetett, amit elég vélenlenül találtam meg. A betegek ellátása ennek ellenére folyt, de a folyosón nagy volt a zsúfoltság, még az infúziós betegeket is kitolták, hogy mást el tudjanak látni a rendelőkben.
Az oldalfolyosókon találtam rá a domborművekre. Világítás itt szinte nem volt, mégsem mertem reszkírozni, hogy otthagyom őket. Engedélyt kérni nem volt kitől, pláne, hogy valaki kapcsoljon villanyt, mert én minden bajok közepette fotózni szeretnék.
Petrányi Gulya (1912 – 2000) a II. számú Belgyógyászati Klinikán dolgozott 1974 és 1983 között.
Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, 1936-ban szerezte meg diplomáját, bár már korábban munkát vállalt az Élettani Intézetben, ill. az egyetem elvégzése után az I. sz. Belgyógyászati Klinikán gyakornokként dolgozott.
1940-ben tette le a szakvizsgát, ettől kezdve díjtalan tanársegédként dolgozott (ugyanott). 1945-től fizetéses tanársegéd volt a klinikán, 1946-ban további szakvizsgákat tett le, később tanulmányúton is volt.
1950-től "átigazolt" a debreceni egyetem orvoskarára, itt tanszékvezető egyetemi tanár, de egy év után már a saját maga által megszervezett II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója volt. Innentől pályája erőteljes ívet vesz, elméleti tevékenysége is elismert.
Tisztségei, kapott elismerései, valamint publicisztikai munkái olvashatók a lenti forrásban.

---