Közel két éve már, hogy Petrás Klára Pietà című alkotósát fotóztam a II. számú Belgyógyászati Klinikán, amihez engedélyt kaptam. Nem túl jól mértem fel a körülményeket, így csak erre szólt az engedély. Amire nem számítottam, a földszinten sorjáztak azok a domborművek, amik az orvostudomány nagyjaira emlékeztek, emlékeztettek.
A körülmények elég áldatlanok voltak. Az épületet éppen felújították, bejutni állványok között, egy hátsó bejáraton lehetett. A betegek ellátása ennek ellenére folyt, cserébe a folyosón nagy zsúfoltság volt, még az infúziós betegeket is kitolták, hogy másikat tudjanak ellátni a rendelőben.
Az oldalfolyosókon találtam meg a domborműveket. Értelemszerűen itt világítás szinte nem volt, mégsem mertem reszkírozni, hogy otthagyom a leleteket.Engedélyt kérni nem volt kitől, pláne, hogy valaki kapcsoljon villanyt, mert én minden bajok közepette fotózni szeretnék.
A "papa", dr. Kétly Károly domborműve mellett helyezték el a Kétly Lászlót ábrázoló alkotást. Ezen a portré alatt mindössze a név és a születési-halálozási adatok szerepelnek. Szignót sajnos, nem találtam.
Amikor bejutottam ebbe a sötét labirintusba, azt gondoltam, hogy egy régebben feldolgozott sorozat, a SOTE "Nagyjaink bronzban" domborműveinek egy kiterjesztését találtam meg, mint ahogy volt is némi átfedés. Legtöbbjük viszont mégsem illett a listába, amit akkor kaptam. Így van ez a Kétly-család neves tudósaival is és hiába kerestem a net-en, sem a felállításról, annak körülményeiről, sem az alkotóról nem találtam információt. Kérdezősködni meg nem tudtam.
Csurgói báró Kétly László még medikusként az élettani és a kórbonctani intézetekben kapott állást. 1895-ben szerezte meg diplomáját, majd követte édesapját a II. számú Belgyógyászati Klinikán. Igaz, ezt követően külföldi tanulmányutakon vett részt, nagynevű professzorok mellett tanult. Lényegében hazatérte után kezdett felfelé indulni az orvosi ranglétrán, a II. számú Belklinikán, míg pályája az I. sz. Belgyógyászati Klinika vezetői székébe vitte.
Időközben publikációi is jelentek meg. Volt vezetője a Ludovika Akadémia kórházának, majd átmeneti törést okozott politikai nézete a Tanácsköztársaság idején. Később újra az I. sz. Belklinikán annak újjászervezését végezte. 1922-től a II. sz. Belklinika igazgatójaként tevékenykedett, ahol haláláig dolgozott. Két tanéven át (1927/28-tól) volt az orvoskar dékánja. ^[1]

---