Ólubló a Szepesség északi részének központja.
I. Lajos magyar király a várost 1364-ben szabad királyi városi rangra emelte.
A város fölé magasodik 711 méter magasban az Ólubló vára. Ez a vár a magyar királyság határait védő végvárak közé tartozott.

Ritka eset, amikor a szobor és környezete kapcsán ekkora kontraszttal találkozunk.
Ólublóban a kórházi komplexum nagyon rendezett, tiszta, az épület pár éve tatarozva, de a bejárat melletti František Gibala akadémikus szobrászművész 2 homokkő alkotása már az eredeti színéről szinte feketére változott az elmúlt 68 év alatt.
Ennek nem a nemtörődömség az oka, hanem a homokkő nem túl szilárd anyaga a magyarázat, hogy a szobor nagyobb felületein a tisztítás nyomai láthatók, de az aprólékosabb részekhez nem lehet hozzányúlni, mert sérülne - tudtam meg egy kórházi dolgozótól.

Az anya gyermekével témát a szobrász nagyon kedvelte (pl. Aranybányán, Gölnicbányán).
Gibala a rá jellemző mozgalmas, életszerű módon formázta meg alkotását. A kisgyermek az anya vállán ül és nyakát öleli, az anya sem a szokványos ölben fogást alkalmazza.
Kilépve, menet közben a ruhája is a lendületes mozgást mutatja. Az anya hosszú haja befonva, feltűzve aprólékosan kidolgozva.
"Fekete bőre" ellenére fiatal, bájos arcot láthatunk.

Az anya és gyermeke közti szoros kapcsolat szép példája a szobor.

---