Ólubló a Szepesség északi részének központja.
I. Lajos magyar király a várost 1364-ben szabad királyi városi rangra emelte.
A város fölé magasodik 711 méter magasban az Ólubló vára. Ez a vár a magyar királyság határait védő végvárak közé tartozott.

Ritka eset, amikor a szobor és környezete kapcsán ekkora kontraszttal találkozunk.
Ólublóban a kórházi komplexum nagyon rendezett, tiszta, az épület pár éve tatarozva, de a bejárat melletti František Gibala akadémikus szobrászművész 2 homokkő alkotása már az eredeti színéről szinte feketére változott az elmúlt 68 év alatt.
Ennek nem a nemtörődömség az oka, hanem a homokkő nem túl szilárd anyaga a magyarázat, hogy a szobor nagyobb felületein a tisztítás nyomai láthatók, de az aprólékosabb részekhez nem lehet hozzányúlni, mert sérülne - tudtam meg egy kórházi dolgozótól.

A kórházi bejárat baloldalán fiatal nő virágzó fa alatt fának támaszkodva, egy ágat feje fölé lehúzva a virágzó ág illatát szívja magába. A felemelt karjai, mezítlábas széttett lábai, hátán a kardigánját és szoknyáját a szél fújja, hosszú haja csaknem derékig ér, ezek is a szobor mozgalmasságát mutatják.
A nő élvezi a természetben a szabadságot, a kikapcsolódást.

A pihenés, a természet közeli időtöltés fontosságát üzeni a szobor a kórházba érkezőknek is.

A szobor alsó lapos felületén a tisztítás nyomai láthatóak.

---