Nem, nem voltak jók a körülmények. A szűk folyosón meglepetésként értek a domborművek és feléledt a gyanú, van még belőlük. Sajnos, nem elég igényesen fogalmaztam a fotózási engedély kérésekor, a Pieta izgatott nagyon, így nem volt tisztázott a jogosultságom.
Ráadásul a klinikán felújítás folyik, hátulról, gerendák között lehetett csak bemenni, csoda, hogy működött az intézmény. Akkor én jövök és fotózok, a folyosóra kitolt betegek között. "Szerencsére" nem adódott senki, hogy rám szóljon. De visszamegyek, ígérem.
Azóta pedig a fejemben van kavarodás. Ránézésre tudtam (de legalábbis majdnem biztosra vettem), a talált dombormű-sorozat kapcsolódik a valamikor feldolgozott "Nagyjaink bronzban" nevű kezdeményezéshez, ahol a SOTE megbízásától pályáztatták a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóit a kiemelkedő orvos-tudósok megformálására. Történt mindez év, mint év (2006-tól) a két intézmény együttműködése keretében. Csakhogy az akkor létrejött domborműveket az akkori SOTE folyosóin avatták fel, majd nagy részük az ún. Elméleti Tömb felépültével átkerült a Tűzoltó utca modern épületébe. Kivéve, amelyik nem, ami nem jelenti, hogy ott maradt, ahol eredetileg elhelyezték, de garancia arra sincs, hogy még mindig a Tűzoltó utcában található a többség.
Az idő is nagy ellenség, mert én ugyan 2012-ben "naprakész" listát kaptam az alkotásokról, de mint most látom, hogy az egy átfogó lista lehet, nem az akkor feldolgozott. Vagy mégis? Ki tudja? Nekem ismerős Magyar Imre dr. is, de egyelőre nem volt időm az archívált fotóim között kutakodni.
Vagyis tudomásul kell venni, ez az alkotás a II. számú Belklinika folyosóján látható – már amennyire, mert világítás alig van a folyosón, sürgölődés annál inkább.
Ezen az alkotáson van szignó, a kapcsolódó hírt is csak azután találtam meg, amikor a keresőbe beírtam Szanyi Borbála nevét. És íme, valóban az együttműködés 2007-évi nyertes alkotása, igazolta a SOTE-kiadvány, de szerepel a kapott listában is. ^[1][2]
Magyar Imre (1910–1984) " orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, író, az orvostudományok doktora" – diplomáját 1962-ben szerezte meg. Ezt és bővebb életrajzát ld. a Wikipédia szócikkében.^[3]
Főbb művei u. ott: https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Imre_(orvos)#F%C5%91bb_m%C5%B1vei
Nevét alapítvány, emlékérem (Borsos Miklós alkotása) és az ajkai Városi Kórház is őrzi. ^[3]
Korányi Sándorról mondta, egy 1980-ban megjelent cikk rá is igaznak tartja: "„Maga volt a szerénység. Modora szinte a félszegségig egyszerű volt... Szavaiban óriási műveltsége csillogott, ismerete és tudása mindannak, amit az emberi szellem és az emberi szív alkotott... Lénye a századok nagy humanistáinak lényével volt azonos ...” — írja Korányi Sándorról, mesteréről és eszményképéről Magyar Imre professzor. Csak le kell jelen időre „fordítanunk” e mondatokat és előttünk áll Korányi Sándor „unoka-utódának”, az I-es számú Belklinika mai igazgatójának portréja. A nagy emberek szerénységével, szinte félszegségig egyszerű modorában fogadja az újságírót elődei „megszentelt” munkahelyén, az egykori III-as számú Belklinika földszinti dolgozószobájában. Szavaiból óriási műveltség, lényéből a századok nagy humanistáinak lénye sugárzik..." ^[4]

---