A zalaegerszegi Szent Ilona Kálvária temető a 18. század környékén létesült, és évszázadokon át a szűr-szabó céh gondozta. Ennek megfelelően elsősorban iparosok temetkeztek ide (bár néhány nemes, tanár és hivatalnok sírja is megtalálható itt).^[1]
A zalaegerszegi Léránt László molnár mester korán meghalt gyermekeinek készíttetett síremléket a Kálvária temetőbe. A sírban nyugszik három gyeremekkorban elhunyt lánya: Paulin, Eugénia és Josepha^[2], és fia, Gábor. A síremléket a szombathelyi Hudetz József készítette.
A Hudetz kőfaragó műhelyt Hudetz János alapította 1856-ban ^[3], majd halála után segédje, az özvegy második férje, Lieb Ágoston vitte tovább. Lieb tehetséges kőfaragó volt, az ő keze alatt vált mesterré Hudetz József, aki nevelőapja 1879-es halála után önálló kőfaragóként működtette a műhelyt.^[4]
A Léránt síremléket egy kisebb méretű, ám feltűnő, és egyéni kialakítású angyal díszíti. Az angyal térdét felhúzva, lábait összekulcsolva ül, fejét bal kezébe ejti, arckifejezése bánatos. A gyászt sugalló testtartást ellensúlyozza a figura jobb kezében látható rózsa, amely a paradicsomi boldogság jelképe. A családi sír a temetőben feltűnő helyen, kisebb emelkedőn áll, így már messziről szembetűnő a szomorkodó angyal.

---