Ez az a temető, aminek történetéről, múltjáról rengeteg cikk olvasható. Mindez nagyon érdekes, de itt részletezni nem lehet. Az első két forrásban ^[1][2] ide kapcsolódó információk is olvashatók.
A cikkek szólnak arról is, a temető igen rossz állapotban van. Ma látogatható, de az 1940-es évek második felétől csak elvétve volt itt temetési szertartás. A temető zsúfolt, a síremlékek, mauzóleumok nagyobbrészt omladoznak.
Szomorú tény, hogy az itt lévő, sokszor felbecsülhetetlen értéket képviselő zsidó kulturális értékeknek nincs/nem volt gazdája. Hozzátartozók szinte nincsenek, a Hitközség nyilvánvalóan nem rendelkezik megfelelő pénzügyi eszközökkel. Vannak kísérletek a pusztulófélben lévő értékek megmentésére (így a sírkert 2002-es védetté nyilvánítása, ill. újabb előrelépésként a Fiumei úti sírkerttel való egységének visszaállítása), de egyelőre mindez messze van az elégségestől.
Szólni kéne az itteni temetkezési szokásokról, ami megint csak meghaladja a műlap kereteit. Alapvető, hogy a zsidó vallás nem engedi a figurális ábrázolást, az emberábrázolás egyértelműen tilos. Kifejezetten szobrászati alkotás kevés található itt (a Kozma utcai temetőben inkább), de a művészek – a megbízók igényeit és lehetőségeit követve – mégis engedményeket tettek a lehetséges határokon belül. Gyakori az ornamentális díszítés, más része állatábrázolások, amik bizonyos szimbolikával utalnak az elhunytra, emberi tulajdonságaikra.

Lajta Béla a tervezője magának a Salgótarján utcai temetőnek, ő tervezte a kapuépítményt is a hozzá tartozó gondnoki lakással, ill. a szertartástermet. Ide tartozik a ravatalozó is, aminek ma már csak a falai vannak meg – fedetlen. Munkássága során a zsidó és a magyar folklorisztikai elemeit igyekezett egyesíteni – irányvonalat adva a későbbi szecessziós építészeti stílus kialakulásának. Mindent átfogó gondolkodásának egyik eleme a saját héber betűtípust kifejlesztése.
Lajta Béla elsősorban építész volt, de a kor szokása szerint képzőművész is, egy személyben volt tervező-alkotója a sírboltoknak és azok díszítő elemeinek is. A megvalósítást-kivitelezést kőfaragók végezték.

A Guttmann Emil (1859-1926, nagykereskedő) és családja síremlékét két, szinte modern hatású hím oroszlán fogja közre a hatalom, bátorság és a jellem kifejezőjeként. A valószínű jólétről maga a síremlék és mérete "beszél". Megcsodáltam a stilizált ábrázolást, ahogy az oroszlán-pofák kidolgozottsága mellett a kidüllesztett mellkas, sörényük és sziluettjük ábrázolása néhány erőteljes "vonallal" jelenik meg. A hátuk mögött homorú kiképzésű falon – finoman elszórt növényi motívumok mellett – az itt nyugvók felvésett adatai olvashatók.

---