„Esterházy nagyon sokat tett azért, hogy az aranygyapjas rendet elnyerje. (…) A nádor a rend megszerzésével akarta biztosítani helyét a nemzetközi elit elismert tagjai között, valamint apja, a rendet szintén 45–46 évesen elnyerő Esterházy Miklós nyomdokaiba is kívánt lépni. Martí Tibor kutatásai szerint nem sajnálta az anyagi áldozatokat sem az ügy előremozdításáért: egyik feljegyzése szerint 2793 birodalmi aranytallért fordított erre a célra. Emellett a madridi császári követtel, Grana márkival folytatott levelezése alapján további 530 birodalmi tallért fizetett a spanyol államhivatalnokoknak. Sikerült elérnie, hogy egy esztendővel nádorrá választása után kapja meg az aranygyapjas rend lovagja címet, amit tehát 1682-ben, Szent Mátyás napján (febr. 24.) nyert el II. Károly spanyol királytól, hiszen ekkor a spanyol Habsburgok voltak a rend nagymesterei. A szobrot szeptember 8-án rendelte meg Rauschemayrtól, majd három hónap múlva ki is fizette a munkáért járó 50 forintot. Később az Esterházy család további tizenöt tagja nyerte el az aranygyapjas rendet. A szobor napjainkban is a fraknói vár előtt látható.”^[1]

Szent Mátyás apostolt az áruló Júdás helyett választották az apostolok közé.
Attribútuma, a bárd, mivel a vértanúhalálának eszköze ez volt.
Védőszentje a misszionáriusoknak, teológusoknak, hittanároknak is.^[2]

---