A máriabesnyői kegyhelyhez (ma Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika) története bővebben olvasható az első kapcsolt lapon. Évszázados előtörténete van, IV. Béla korára nyúlik vissza. Természetesen az eltelt idő hosszú, minden korszaknak meg van a jellegzetessége, de az ott, ill. a templom honlapján egész részletesen olvasható http://mariabesnyo.vaciegyhazmegye.hu/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=66:A%20kegyhely%20t%C3%B6rt%C3%A9nete&catid=38:Hist%C3%B3ria&Itemid=110

A templom belső terében, körben Krasznai Lajos különböző szenteket ábrázoló alkotásai kaptak helyet. Jobb oldalon áll – többek között – Szent Rita alakja. Apáca ruhában ábrázolja az alkotó, jobb kezében egy csokor rózsa között egy feszület, bal kezében csak egy rózsát tart. Lábánál is rózsák sokasága hever.

Szent Rita élettörténete az alázatotés Krisztus szeretetét példázza. Minden vágya volt, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, apácának állhasson. Mégis férjhez adták, házasságában és két gyermeke sorsában megszenvedte, de mégis korán kolostorba vonulhatott.
Vágya szerint Krisztus szenvedésében akart osztozni. Ez egy imája közben annyiban teljesült, úgy érezte, egy tövis (Krisztus koronájának egy darabja) a homlokába fúródik. A seb, ill. annak következményei magányra ítélték, de meghatározták rövid életét is..Róla többet, pontosabbat: https://archiv.katolikus.hu/szentek/0522.html

Két, életével foglalkozó könyv is jelent meg róla, mindkettő címében szerepel a "rózsa":
Dach, Hugolinus: A casciai csodarózsa. Szent Rita ágostonrendi szerzetesnőnek rövid életrajza és Urbantsek Margit: Tövisek és rózsák között. Casciai Teréz kis életrajza. Bp., 1940.
Az első könyv fülszövegéből: "Történt egyszer, hogy sugarainak egyike egy rózsatőre esett; azon egy bimbó bújt elő, nem kevesebb, mint a virágok királynője lesz belőle. S reggelenkint visszatér a nap pályáján, nap-nap után duzzad a bimbó, mígnem egy szép nyári reggelen egyik szirom a másik után kifeslik, kiderül a titok, mit eddig magában rejtett és pompájára gyönyörrel tekint maga a nap is, mely a virágot életre hívta.
A nap, mely az égből olyan derűsen, melegen lenéz a földre, a legfölségesebb, életet teremtő Istennek szeretete. A rózsa pedig, melyet ez a nap eljegyez magának, casciai Szent Ritának szíve."

---