'A debreceni Zeneiskola alapítását Farkas Ferenc lelkes zenebarát kezdeményezte 1861-ben és ő volt annak első elnöke is. A zeneiskola a volt Dégenfeld Palotában (ma MÁV Igazgatóság) bérelt termekben kezdte meg működését.
Az új zenede palota a Csapó-Vár utcák saroktelkén az ún. Kainrath féle telken épült fel 1894-ben eklektikus - neoreneszánsz - stílusban, egyemeletes, magastetős kialakítással. Az épület terveit - kétfordulós pályázat megnyerésével - Tóth István készítette el és ő volt a kivitelezés fővállalkozója is. A tervek bírálatában részt vett Pecz Samu műegyetemi tanár, a hangversenyterem öblössége és a folyosók tágassága az ő észrevételeinek eredménye.
A Zeneiskola 1913-ban városi kezelésbe került - a Zenedeegylettel kötött szerződés értelmében - és a város kötelezettséget vállalt az épületnek egy újabb szinttel történő bővítésére, melyet 1927-ben készítettek el.

Az épület legszebb helyisége a hangversenyterem, dísze Mirkovszky Géza mennyezeti freskója, amely - Lotz felfogásához közelítően - a zenét allegorikus csoportokkal, könnyed - lebegő megjelenítéssel ábrázolja.'

Forrás: http://www.epulettar.hu/projekt/20833.aspx

A Zenede épületének igencsak leromlott állapota miatt, ez az épület volt az idei Kulturális Örökség Napokon bemutatott egyik épület a város érdeklődő lakosainak. Itt a hangverseny-teremben először az épületről hallhattunk egy előadást, majd egy kis zenehallgatás után bemutatták az egész házat, a pincétől a padlásig.

Az alkotó Mirkovszky Géza (1855–1899) építész, festőművész Lotz Károly tanítványaként sajátította el a freskófestést. 1882-ben jött a városba, és rövid időn belül három épület freskóját festette meg. Az első az Aranybika freskója volt, amit 1884-ben készített. Azt az épületet 1913-ban bontották le, a freskók megsemmisültek. A másik épület a Kereskedelmi Csarnok Palotája volt (nem oly rég a Megyei Könyvtár volt az épületben; ma üres, funkció nélküli). Ezeket a freskókat egyszerűen lemeszelték a háború után.

Egyedül itt a Zenedében maradt meg alkotása. Ezt kétszer újították fel 1894 óta. 1928-ban Toroczkai Oszvald, aki a Református Kollégium színes üvegablakát készítette, majd 1980-ban, az épület beázása után újabb felújítás következett. Az épület külső homlokzatát látva igencsak meglepődtem a freskó jelenlegi viszonylag jó állapotán. A nagy felületet talán nem is érdemes egyben nézni, mert rajta több csoportban zenészeket láthatunk. Meg aztán az alkotónak bele kellett tervezni a két nagy csillár helyét is.

A nagyterem mérete 14x9 méter, és nyolc méter a belmagassága. A színpadon egy kb 30–35 fős zenekar fér el. Itt szokták tartani a vizsgahangversenyeket.

Elnézést a képek minőségéért, de egész nap esett az eső, és nem volt természetes fény. A vakuval készült képek sem lettek jobbak. A többi, az épületben akkor fotózott alkotást másnap újra meg tudtam örökíteni, de a freskót nem.