Tarnai János síremlékét, Varga Oszkár alkotását, összetört állapotban találtam 2017. novemberben, mikor fényképeket készítettem.
Azóta több alkalommal látogatást tettem a sírnál, figyelemmel kísértem sorsát, s vártam a Nemzeti Örökség Intézettől (NORI) kapott információ szerinti tervezett felújítás megvalósulását.
Nemrégiben tapasztaltam, az eredeti, összetört síremlék elbontását, s az akkor látott sírgödörről fényképet készítettem, melyet az képek között szerepeltetek. Nemsokára már az új alépítmény elkészültét fotózhattam, s erről is képen számolok be.
Meglepetésként ért a 2018. augusztus 17.-i látogatásomkor látott, szépen felújított síremlék. Az összetört síremlék, az elbontás utáni sírgödör, az új alépítmény, majd a felújított síremlék fényképeinél, igyekeztem hasonló látószögből is készíteni képeket, hogy látsszon a változás. Az eredeti sírfeliratok között, az akkor a hatalmas fa törzse által eltakart, közel 30 cm átmérőjű bronz dombormű, mely Tarnai Jánost ábrázolja, most ismét látható, gyönyörködhetünk benne. Talán az egyetlen ismert arckép Tarnai Jánosról. Sajnos a sírszobor fejrésze nem került elő, de így is gyönyörű a mű. A NORI-tól kapott információ szerint, a fejrész hiányában, azt tekintették etikus eljárásnak, hogy a szobrot torzó formában újítják fel, nem felvállalva azt, hogy "kitalálnak" hozzá valamiféle fejet.
A felújítást végző nevét keresve, a Nemeskő Kft. nevét említették meg temetői látogatásomkor, s ennek alapján velük telefonon beszélve meggyőződtem arról, hogy valóban az ő munkájuk e felújítás. A felújított síremlék 2018. júliusában készült el teljes egészében. Szép munkát végeztek. A sírszobor összes sérülése kijavításra, pótlásra került. A fehér márvány-szobor felülete ismét szikrázóan ragyog a napfényben.
Nyugodtan írhatjuk már le, hogy Tarnai (Tauszig) János jogász, jogi író síremléke a budapesti Farkasréti temető 42, 1, 75/76 sírhelyén található. Síremlékét Varga Oszkár szobrászművész készítette. 2004. óta védett, Nemzeti sírhely.
A jelzett fényképek feltöltéséhez várom a képfeltöltési lehetőséget. Addig két fotót tudtam szerepeltetni.

Szeretném megosztani a szobor alkotásáról olvasottakat:

„Hörpintek valódi világot, / habzó éggel a tetején.”
Ezzel a címmel jelent meg Rideg Gábor írása 1966-ban, Szabó László szobrásszal, műtermében, a József Attila szoborról szóló beszélgetéséről. Az idézet József Attila 1937-ben írt Ars poetica c. verséből származik. A műteremben, az asztalon József Attila verseskötete, melyet olvasgatva, a megmintázandó költő karakterét kereste a szobrász. Az elkészült szobor vonásai mögött Rideg Gábor, az újságcikknek is címét adó József Attilai ars poétikát érezte, mely véleménye szerint a Szabó László művészi hitvallása is.

Beszélgettek a szoborról, a hosszú és fáradságos munkáról, mely után a törékeny termetű szobrász elhatározta, hogy „nem faragok többé követ.” Mely után azonban újra és újra kezébe vette a vésőt és a kalapácsot. Hiszen e beszélgetés idején is félig-kész szobrok vártak rá. Az elkészült József Attila mellszobor bizonyítja, hogy a szobrász gondolata, miszerint leglényegesebbnek tartotta, hogy gondolatai megjelenjenek alkotásaiban, ez esetben is valósággá vált.

Ebből az újságcikkből származó fotót, a műtermi látogatás egy egyedi pillanatát, az archív képek közé szeretném feltölteni.

library.hungaricana.hu

Találtam egy 2016.évi hírt, nem tudom mi aktuális belőle. Talán még mindig a bontást végző cég telephelyén várakozik a szobor. szolnoktv.hu

Szabó László bibliográfiájában akadtam rá az 1969. évi újságcikkre, melyben olvashatjuk, hogy a szobrot a budapesti Képzőművészeti és Iparvállalat Kucsma utcai műhelyében öntötték.
library.hungaricana.hu

Szabó László bibliográfiájában akadtam rá az 1969. évi újságcikkre, melyben olvashatjuk, hogy a szobrot a budapesti Képzőművészeti és Iparvállalat Kucsma utcai műhelyében öntötték.
library.hungaricana.hu

Pándi István munkásságát kutatva találtam rá a szomorú hírre, miszerint a kiváló fafaragó népművész, akit a fa szeretete a Nagykunsági Erdőgazdaságnál érintette meg, és nyugdíjasként sok szép, faragott szoborral, alkotással ajándékozta meg az embereket, már évek óta nincs köztünk. Pándi Istvánt 2009-ben 78 esztendősen örökre elbúcsúztatták.
Műszerész, könyvelő, karbantartó volt, majd elvégezte a közgazdasági egyetemet és informatikus lett. A Nagykunsági Erdőgazdaságnál (NEFAG) dolgozott leghosszabb ideig. A fafaragást nyugdíjasként kezdte el. Elsősorban történelmi alakokat formált meg, de a kopjafák is több helyen gyönyörködtetik az arra járót. 2006-ban kiállításon is bemutatták alkotásait.

library.hungaricana.hu

Archív újságcikkekben információkat találtam a szobor avatásáról. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóján tartandó díszünnepség egyik tervezett eseménye volt a Solymosi Ignác mellszobor felavatása. Az avatásra a Jubileum térről nyíló, akkor újonnan elnevezett Tanácsköztársaság úton került sor 1979. március 20.-án, melyről archív fényképet töltöttem fel. Az ünnepségen a megye és a város párt és állami vezetői, a tömegszervezetek képviselői vettek részt, a lakosság mellett. A fényképen új állapotában látszik a szobor, a távolban, az 1975-ben átadott szolnoki új vasútállomás épülete tűnik fel.

Solymosi Ignác másfél életnagyságú, kemény mészkő mellszobra korábban elkészült, Szabó László már 1974-ben felajánlotta Szolnok városnak. A szobor akkor már készen állt, az Állami Lektorátus által zsűrizetten.

Szabó László szobrászművész bibliográfiáját is áttanulmányoztam, s abban ez az avatás került rögzítésre.

„Vigyázzunk rá jobban, hiszen most van a delelőn, és szívében-kezében még sok szép szobor szunnyad.”

Ezzel zárja 1977. augusztus 28.-i, a Szolnok Megyei Néplapban megjelent, Önkínzó igényesség c. újságcikkében Oelmacher Anna, művészi alapossággal összeállított, lírai hangvételű bemutatását Szabó László szobrászművészről.

Ugyanebben az újságcikkben megjelent fényképet csatolom, melyen a szobrász műtermében dolgozik.

De vajon vigyáztunk-e rá jobban?

library.hungaricana.hu