Bálint József jenői fafaragó-faszobrász több faragott szobra áll a vasszécsenyi plébánia kertjében, mely kapcsolódik a templomkerthez is. Erről a fafaragó-faszobrásztól tudtam. A Plébános úr nagyon kedvesen fogadta előzetes érdeklődésemet a szobrokról. Elmondta, hogy milyen szobrok láthatóak a plébánia kertjében. Tudott Bálint József alkotói személyéről. Tájékoztatott, hogy ha odalátogatunk, nyugodtan beléphetek a plébánia kertjébe, a nyitva lévő kapun át, és végig-sétálhatok a szoborparkjukon, s fényképezhetek.

Találtam forrást, melyben így írnak: „Különös szoborpark van kialakulóban Vasszécsenyben, a templomnál…^[1]

Ez alkalommal Abai Imre szobrát mutatom be, mely szobor a plébániakerttel szomszédos templomkertbe került. Ez a szobor is értelmezhető, a tágas, szépen parkosított plébániakerti szoborparkhoz illeszkedőnek, de nem a plébániakerti szoborpark része. Mindegyik, a Bálint Józseftől megszokott művészi módon kialakított. Találtam másik forrást is, melyben így írnak: „2016. október 23-án Abai Imre sárvári plébános Bálint József fafaragó mester által alkotott szobra is a szoborkertbe került.” ^[2]

Abai Imre vasszécsenyi kötődéséről és életéről találtam forrást, melyben így írtak: „1936-ban szentelték fel, első szentmiséjét Vasszécsenyben mutatta be.” Életéről olvasva megtudhatjuk, hogy 1957-ben hamis vádakkal perbe fogták. Végül felmentették, s „ekkor kereste fel régi ismerősét, barátját, Tamás Ernőt, a Csörsz utcai Szent Kereszt-kápolna igazgatóját, aki befogadta őt. Papi szolgálatba nem helyezték vissza. Budafok-Háros pályaudvarnál a tejipari vállalatnál helyezkedett el, mint kocsikísérő, később diszpécser lett. A rábízott munkát itt is becsülettel végezte, felettesei becsülték, munkatársai szerették. Amikor már nem tudott dolgozni, naponta érdeklődtek hogyléte felől telefonon. A Csörsz utcai kápolnában mutatta be 1961. június 29-én az ezüstmiséjét. Rohamosan romló egészségi állapota ellenére, egészen haláláig szorgalmasan dolgozott a Magyar Misekönyv lektorálásán. Bedolgozott az Országos Liturgikus Bizottság készülő kiadványaiba, pl. az átváltoztatás népnyelvű változatában ő is harcolt a „sokakért” szóért, amit később megváltoztattak. Több liturgikus szöveget ő fordított először magyarra, talán a II. kánont is. Amikor utoljára láttam, kerekes kocsiban ült, igen lesoványodva, fal fehéren. Negyven éve, 1970. január 16-án, de. 10 órakor hosszú, türelemmel viselt szenvedés után adta vissza lelkét teremtőjének. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
2000. szeptember 17-én a farkasréti Mindenszentek templom urnatemetőjébe helyezték át földi maradványait. Itt nyugszik Tamás Ernő és Lombos Aladár ferences között. Mindhárman tanúi a közelmúlt kemény egyházüldözésének, ám ennek ellenére a papi szolgálat erejének, méltóságának, fönségének.” ^[3]

---