Wehner Tibort idézve: 'A gazdasági megszorítások, az anyagi korlátok miatt e téren visszafogott ötvenes évtized viszonylag kevés, ám rendkívül jellegzetes művel gyarapította a tatabányai városképet: gondoljunk csak Búza Barna /1910/ a közelmúltban funkciótlanná vált, az egykori Megyei Kórház homlokzatát díszítő Anya gyermekkel és Bányász című mészkőszobrára /1954/, vagy Kamotsay István /1923-1994/ bánhidai erőmű-emblémaként megjelenő Szerelőmunkására /1951/.'

Igazi szocreál, monumentális mű a kék-fehérre festett kerítés mögött.

Ez a szobor alumíniumból van és semmi köze a Bánhidai Erőműhöz.
A szobor a komlói István-akna melletti OVIT alállomás beruházásból leadott képzőművészeti alaptámogatása miatt került Komlóra. Onnét hoztuk Tatabányára. Az első felállítása az OVIT raktár falán volt. Később került az előkertbe, jelenlegi helyére.