Tornyai János (1869-1936) festőművész Hódmezővásárhelyen született, Susánban nevelkedett. Székely Bertalan (1835-1910), Lotz Károly (1833-1904) és Greguss János (1837-1892) tanítványa. 1936-ban 600 festményét és 400 grafikáját a városnak adományozta. 1984 novemberében egykori budapesti lakásának felújításakor a padló alól további 717 festménye és rajza került elő. Hamvait a budapesti Kerepesi temetőből 1985-ben hozták haza. Ekkor avatták fel díszsírhelyét a Kincses temetőben. Hódmezővásárhelyen utcát és múzeumot neveztek el róla. Tornyai János Múzeum a szoborral kissé átlósan az utca túlsó oldalán található. A bronz mellszobor 71 cm, talapzat 153x58x40 cm

"Gyenes Tamás Tornyai arcmását mintegy másfélszeres nagyságban mintázta meg. A vonások a külső hűségen túl sikeresen fejezik ki Tornyai művészi, emberi magatartását is. Az erőteljesen, dinamikusan alakított vonalak, felületek indulatot, szenvedélyt, drámaiságot és feszültséget tükröznek, ami valóban jellemzője Tornyai művészetének."

Személyes élményem;

Tíz éves lehettem, mikor Édesapám először vitt magával a Szegedi Móra Ferenc Múzeumba. Csodálattal néztem az impozáns épület hatalmas belső termeit, az emeletre vezető széles lépcsősort.

Meseországban éreztem magam a kiállító teremben falra függesztett festmények láttán. Sorban, egyenként nézegettük a képeket, ki a festő, mit ábrázol, mi a mondanivalója, és akkor megláttam egy magányos, szomorú lovat a nagy pusztaságban. Bús magyar sors volt a festmény címe, Tornyai János festőművész alkotása.

Még mindig emlékszem sokáig álltam a kép előtt, nagyon megfogott a látvány. A festmény igazi mondanivalóját csak évekkel később értettem meg igazán, de ez indított el a képzőművészet szeretete, megbecsülése irányába.

Évtizedek múlva, 2008 őszén láttam a festményt ismét Hódmezővásárhelyen az Alföld Galéria kiállításán. Meghatódva néztem a lehajtott fejjel álldogáló lovat és talán csak egy pillanatra, ismét tíz évesnek éreztem magam.

Epilógus: Tornyai János 1910-ben készült, Bús magyar sors című festményének mondanivalója (sajnos) még most a XXI. században is aktuális.

---