"A művésznek e második üvegablak-vállalkozása - akárcsak az első, a szekszárdi munkája - nem jelentett számára művészileg-festőileg váratlan feladatot. Ólompántok közé kerültek a színek, azzal a fegyelemmel, amit a méret, az anyag-technika, az állandó nyilvánosság, a láthatóság konkrét gyakorlati funkciója megkövetel. A kupola-képen a színfoltok sugarasan széttartó nyalábokká válnak, s a középpont fehér indítása után egyre nagyobbak lesznek, egyre tisztábban csengenek a körív szélei felé. Az üvegkupola világít és vidámít. Olyan díszítőművészeti alkotás, amelyet a képzőművészet értékei hoztak létre. A festő kozmikus korszakának színértelmezése és tapasztalása rendeződik itt igen bonyolult és nem ismételhető ornamenssé." ^[1]

---