Ismét egy régi képen talált alkotás után kezdtem nyomozni, hogy mi is lehet ma vele.

A Brüsszeli 1958- as világkiállítás Magyar pavilonját díszítette Somogyi József és Kerényi Jenő szobrászművészek szoborkompozíciója, több alkotással együtt. A kétalakos kompozíció a kiállítás Grand Prix-jét (nagydíjat) nyerte el.

A világkiállítás bezárása után a Belgák megvásárolták a szobrot és Namur városába lett felállítva. http://www.panoramio.com/photo/10116566

" Kiszakadni látszik minden kötöttségből a brüsszeli táncolófigura, az egyik méltán emblematikussá vált főmű. A nőalak valamiféle meanderes díszítést visel a nyakán, öltözéke is többé-kevésbé antikizáló, és vadul reppenő haja is mintha hellászi képzeteket keltene. Ez azonban csak ürügy, mellékes, mint az alkotótárs Somogyi leányának kemény ágyékán a lepel - az egyet len konkrétum a féktelen tánc. Sosem fogjuk már látni sajnos azt a bravúros megoldást, ahogyan Somogyi József és Kerényi Jenő Táncolók című közös óriáskompozícióját a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjában egy hatalmas konkáv falon elhelyezték (építész: Szabó István), a korabeli fényképek azonban önmagukban is lélegzetet elállító térhatásról, a tér tomboló örömmel és zabolátlan szépséggel való megtöltéséről tanúskodnak. A két figura tökéletes egységet alkot és mégis magán viseli két nagy szobrász egyéniségének jegyét: ha Kerényi figurája koreografáltan stilizált és vadsága ellenére gördülékenyebb, a Somogyi-nőalak vadabb akrobatikájával, kíméletlenebb szívósságával egészíti ki az együttest. Egészíti ki ma is a belgiumi Namur-ben, amely város a Táncolókat megszerezte magának és a fotók szerint nem kevésbé bravúrosan állította fel – valóban állította, mert földre, virágok közé helyezte – a dinamikájukat szabad téren is sugárzó figurákat..."

Találtam egy olyan képet is, ami a Magyar pavilon mellet Somogyi József egy másik alkotása állt, a Martinász szobra http://www.kozterkep.hu/~/3020/_martinasz_dunaujvaros_somogyi_jozsef_1960.html , ez ma is látható Dunaújvárosban.
Somogyi József Martinásza az 1958-as brüsszeli expó magyar pavilonjának parkjában állt, s a szokványos munkásábrázolástól eltérő, friss szemléletével a nyugati kritikusok elismerését is kivívta. A művész, akinek Kerényi Jenővel közösen készített, Táncolók című alkotása a pavilon előterének falát díszítette, a Soroksári úti Vasgyár megrendelésére öntötte formába a Martinászt, még 1953-ban. Az új megfogalmazású munkásalak azonban nem tetszett a gyár igazgatójának: nem kért a szakadt ruhájú, nem elég izmos és kissé fáradt, ám büszke tekintettel a messzeségbe néző vasöntőből. Így az alkotás a brüsszeli siker után nem sokkal, 1960-ban Dunaújvárosba került, napjainkban is ott látható. Forrás: budapestfolyoiret.hu

Pár képen látszik még egy pannó is, amit Kádár György és neje, Túry Mária készített. Köszönet Bercinek az infóért.

---

Angol leírás, sztori

These beautiful dancers were one of the main artistic decoration of the Hungarian Pavilion of the World Expo Brussel in 1958. The joint work of two famous Hungarian sculptor József Somogyi and Jenő Kerényi won the Expo's Grand Prix and was sold after the exhibition closed.

It was erected again in Namur, Belgium but in a different position that wasn't such ethereal and magnificient like in the pavilion where it was on an almost vertical decoration wall, like they were flying during the dance.