A ruszkiczai márvány szobor Jézust a fekvő lány fejénél, állva ábrázolja, míg a lány lábához férfi alak borul. 1944-45-ben elpusztult

Ekkor odajött az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és meglátva őt, a lábához borult, és többször így kérlelte őt: „A kislányom a halálán van. Jöjj, kérlek, és tedd rá a kezedet, hogy rendbe jöjjön és éljen.” Erre ő elment vele. És nagy sokaság követte, és tolongott körülötte. (…)
Még beszélt, amikor odajöttek néhányan a zsinagógai elöljáró otthonából, és ezt mondták: „Leányod meghalt! Miért fárasztanád tovább a tanítót?” De Jézus meghallva a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” És Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
Eljutottak hát a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik sírtak és nagyon jajveszékeltek, és miután bement, ezt mondta nekik: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A kisgyermek nem halt meg, hanem alszik.” Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. De ő mindnyájukat kiküldve, maga mellé vette a kisgyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a kisgyermek volt. És megfogva a kisgyermek kezét, ezt mondta neki: „Talita kúmi”, ami lefordítva azt jelenti: „Leányka, mondom neked, kelj fel!” A leány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett, ugyanis már tizenkét éves volt. És rögtön magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól. De újra meg újra megparancsolta nekik, hogy ezt senkivel se tudassák, majd szólt, hogy adjanak enni a leánynak

(Márk evangéliuma 5. rész 22-43-ig terjedő versek)