A kétalakos szobor egyik fele a harc közben térdre esett Petőfit ábrázolja, szenvedő arckifejezése rendkívül élethűre sikeredett. A másik alak egy egyszerű katona, aki jobb kezével a sebesült költőt tartja, míg baljával egy zászlót emel a magasba. Nagymengyi László szerint a mű azt fejezi ki, hogy: "Petőfi eszmeiségét a nép magáénak tekinti és tovább élteti."^[1]
Az alkotást 50 évvel az eredeti avatás után újra felavatták nagy ünnepség keretében. A rendszerváltás után világháborús emléktáblát helyeztek el a talapzatán, de azt a mostani újraavatás előtt eltávolították. ^[2]

---