„Amikor a restaurátorok elkezdték vizsgálni a Szentháromság-szobor anyagát, kiderült, hogy 1993-ban az összes figurát műkő másolatra cserélték. Az eredeti szobrok azonban eltűntek, így keresésbe kezdtünk. Vörös Tamásnak, a Veszprémi Érsekség főépítészének jutott eszébe, hogy a veszprémi Davidikum-kollégium kertjében, a kerítésnek támasztva látott néhány kőszobrot, amelyet már teljesen benőtt a borostyán. Bár nagyon rossz állapotban találtunk rájuk, kiderült, hogy ezek valóban a szoborcsoport eredeti figurái” – mondja Dr. Nagy Veronika művészettörténész, a Work In Progress kiállítássorozat kurátora arról, hogyan bukkantak rá a barokk Szentháromság-szobor eredeti alakjaira.
Schmidt Ferenc szobrász-kőfaragó mester alkotása 1750 óta áll a veszprémi vár főterén. Az ország több pontján – például a budai várban, Sopronban, Óbudán, Baján – találunk hasonló szoborcsoportokat, amelyeket pestisoszlopként is emlegetnek, a legtöbbet ugyanis a városokon végigsöprő járványok után emeltették. A veszprémi szoborcsoport azonban sokkal inkább a kereszténység diadalának, egy új korszak kezdetének az emléke: a veszprémi vár hosszú ideig török kézen volt, a magyarok csak komoly harcok árán tudták visszafoglalni.
A Szentháromság-szobrot a várnegyed megújításának részeként restaurálják. A közterületen álló barokk alkotás Veszprém városának tulajdonában van, ám mivel Padányi Biró Márton püspök állíttatta, a Veszprémi Érsekség feladatának tekinti, hogy a várnegyed épületeivel együtt helyreállítsa a leromlott állapotú szoborcsoportot is. A puha, mállékony követ nemcsak az időjárás, a csapadék és a fagy, hanem a talajból felszivárgó nedvesség is károsította, ezért a szakemberek legfontosabb feladata az volt, hogy a vízelvezetést megoldják.

„Sajnos nincs meg az összes eredeti szobor, többet még mindig keresünk, és ebben a lakosság segítségét is kérjük. Abban reménykedünk, hogy ezek a különleges alkotások még mindig itt vannak Veszprémben, talán egy pincében vagy kertben hevernek elfeledve. A Szentháromság-szoborról tartott korábbi túráinkon mindig felhívtuk erre a látogatók figyelmét, és ketten jelentkeztek is, így került vissza hozzánk egy puttó, illetve a Szűz Máriát ábrázoló szobor” – mondja Dr. Nagy Veronika, hozzátéve: az eredeti szobrok a későbbiekben múzeumban kapnak majd helyet, tanúskodva arról, hogyan nézett ki a 18. században a barokk szoborcsoport.
Egy sümegi festmény alapján derült fény a szobor titkára
A szoborral kapcsolatos másik kérdésre a sümegi plébániatemplomban találták meg a választ a szakemberek. Azt tudták, hogy az alkotás – amelyen a Szentháromság szimbóluma mellett Szűz Mária, Szent Márton, Bűnbánó Magdolna, Árpád-házi szentek, Szent Ágoston, Szent Flórián, Szent Rókus és Sárkányölő Szent György is látható – egykor részben festett volt, ám hogy pontosan milyen lehetett a 18. században, azt nem lehetett megállapítani.
„Padányi Biró Márton püspöknek Sümegen volt a székhelye, ahol a püspöki palotát és a plébániatemplomot is ő építtette. Utóbbi karzatán található egy 18. század közepéről származó falfestmény, amelyen felfedezhető a veszprémi Szentháromság-szobor is. Ez az alkotás igazolja, hogy a szobor világos kőszínű, a domborművek, a puttók, a csúcsán a Szentháromság pedig aranyozott volt” – magyarázza Dr. Nagy Veronika, hozzátéve: a sümegi festménynek köszönhetően derült ki az is, hogy a talapzaton lévő puttók eredetileg apró lámpásokat tartottak a kezükben. „Ezzel világították meg a szoborcsoportot, amely páratlan látvány lehetett a Várhegy tetején a 18. században” – emeli ki a szakember.”^[1]

---