Nagyszalonta, ez a román-magyar határtól pár kilométerre fekvő város igen szegény volt a rendszerváltásig (ott úgy mondják, a fordulat évéig) köztéri alkotásokban.
Már a télen töltöttem fel nagyszalontai alkotásokat, és most látom, hogy ezelőtt az alkotás előtt csupán három időrendben régebbi van csak. Az 1891-ben átadott Vasmariska, az 1901-ben felavatott Kossuth-szobor, és Arany János ülő szobra a Csonkatorony homlokzatán.
Ez kicsit majd változni fog, de a lényegen nem változtat. Időközben csak világháborús emlékművekkel tették tele a várost.
Ha megnézitek a műholdképet, gyönyörűen látszik, hogy a város ma is szinte teljes egészében családi házas, és alig vannak emeletes épületek.
Ez az alkotás azért érdekes, mert ezek voltak a középületeken és a templomokon kívül az első emeletes házak a város központjában. Napra pontosan rögzítették a helytörténészek, hogy ezt a házat 1964. szeptember 22-én adták át. Mivel egy kis térszerűségre néz ennek a háznak a tűzfala, szerintem azért kapott díszítést.
Ezt az egy ilyen típusú alkotást láttam a városban. Az alkotóját sajnos nem tudom.
A kovácsoltvasból készült női és férfialak tipikus szocialista jelképekkel látható. A búzakalász a mezőgazdaságot, az atom a tudományt, a galamb a békét jelképezi.

Jó, hogy változás állt be szoborügyben, de az már kevésbé szimpatikus, hogy különböző magyarországi pártok szinte versenyt futva egymással, politikai (had)színtérré változtatták a várost.
Amire valljuk be őszintén, nagyon ráfért már egy kis fejlődés. Balkáni állapotok uralkodnak a víz, gáz, és áramellátás terén. Miután magyarok lakta, és határ menti település, ezért fejlesztését hosszú időn át akadályozták, visszafogták.
Én kb. 25 év után, idén tavasszal voltam ott. Látom az óriási változásokat, és remélem sikerül valamikor az ott élőknek is hasonló színvonalon élni, mint itthon, egy kb. 18 ezres városban.