Publius Ovidius Naso (Sulmona, Olaszország, i. e. 43. március 20. – ma Konstanca, Románia, i. sz. 17.) a római aranykor költője.
Apja más pályára szánta, de neki a költészet volt a legfontosabb, erről így vallott:
"... önként jött ajakamra, kötött formában az ének."

Erotikus versei miatt Augustus császár száműzte Rómából a mai Konstancába, ott is halt meg.
Szobrot állítottak az ott töltött évek emlékére Konstanzában a költőnek, amit szintén Ettore Ferrari készített.

Később rehabilitálták, és szülővárosában Ettore Ferrari szobrász egész alakos bronzszobrot készített a költőóriásnak, akit Vergiliusszal és Horatiusszal együtt a triumvirek egyik tagjaként emlegetnek.
Gimnazista koromban a latin tanárunk szorgalmunkért Ovidius: "A szerelem művészete" c. művéből olvasott fel nekünk...

Szülővárosában magas, többlépcsős, díszes mészkőtalapzaton áll Ovidius bronzszobra, Ettore Ferrári alkotása, aki 1887-ben Konstanzában készítette el először Ovidius szobrát, https://curatorial.ro/en/art/monumental-art-ovidiu-the-singer-of-gentle-loves/
1925-ben került csak sor a szülővárosában a rehabilitált ókori költőóriás szobrának állítására a Piazza XX Settembre téren.

Ovidius jobb kezét az állához emeli, ujjai között egy íróvessző, bal kezében egy írótáblát tart.
A költőt klasszikus római tógában ábrázolják, a redők kidolgozása rendkívül részletgazdag.
A talapzaton egy domborműves lant látható, amely a lírai költészet egyetemes jelképe.

Az Ovidius-szobor Sulmona büszkesége, a turisták kötelező célpontja.

---