A kastély homlokzata és a Neptun szoborcsoport közötti kert két oldalsó sövénye mentén szobrokat állítottak fel Johann Wilhelm Beyer^[1]és szobrász kollégái 1777-ben. A csapat 32 azonos magasságú szobrot alkotott 1,6 m-es lábazaton, mitológiai vagy történelmi személyiségeket ábrázolva, melyek többsége az ókor modelljei alapján készült. A művek végső elhelyezését nem Beyer, hanem Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg, mint a kertek általános tervezéséért felelős főépítész határozta meg. 1945-ben Josef Glaser palotakormányzó felügyelete mellett a szobrokat 1-től 32-ig számozták a lábazatok oldalán, hogy megkönnyítsék az alanyok azonosítását. A sorozat a palota homlokzata előtti keleti sövénynél kezdődik, és a nyugati oldalon ér véget.^[2]

A 27-es számú szobor Flórát^[3] ábrázolja aki a virágok, a virágzás és a tavasz istennője. Ceres termékenységi istennőt körülvevő körhöz tartozik.
Ünnepét április végén, május elején tartják, melynek neve Frolalia: egy nőies és művészi kifejezésmód ami a szabadságot és az újjászületést szimbolizálja, amit tánccal, zenével és virágokkal ünnepelnek.

Beyer "szokásos" profizmusával formálta meg a nőalakot, ehhez inspirációnak a Flora Farnese Kr.u. 2.századi római márványszobrot vette alapul (ezt a szobrot jelenleg a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzik). A nőalakot álló testtartásban ábrázolja: a testsúly egyik lábra helyeződik, míg a másik enyhén hátralép, így megteremti a harmónia és nyugalom látszatát. Antik ruházatot visel, rétegzett, mély redőkkel, bal vállán megkötve. Alakját teljesen elfedi, derekára kötöt öv megtöri ruhája redőit. Arca fennséget sugall tekintete a távolba néz. Haja finoman tagolt hullámos, így az egész szobor megtestesíti az eszményi nőalakot. Baljában virágfüzért tart, míg jobbjával hosszú ruháját emeli fel.^[4]

---