A Szent János szobor az egykori cisztercita-rend temploma és kolostora, - ma múzeum - közelében áll.
A szobrot 1704-ben Caspar Adam Exinger fogadós állíttatta.
A két mellékalak 1756-ban készült, amely Anton Obermayer kőfaragó munkája.^[1]
Egyikük arcát fátyol takarja, kezében kelyhet tart, a másik az égre tekint.
„Az ősegyházban az Istennek szentelt szüzeket úgy tekintették, mint Krisztus jegyeseit. Ennek jeléül kapták a fátylat… .”^[2]
A fátyol a keresztény költészetben a hit misztikumát is jelképezheti.
Aquinói Szent Tamás az Oltáriszentségről szóló himnuszában Babits Mihály csodálatos fordításában olvashatjuk, énekelhetjük:
„Jézus, kit titokba fedve látlak itt,
mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,
hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat
leljem szent fényedben boldogságomat?”^[3]

---