Az utak kereszteződésében álló lépcsős szoborfülkében, kovácsoltvas ráccsal ellátva, üveggel takarva látható a szent szobra. Kisebb mint életnagyságú, festett kőszobor. A község lakossága emeltette, félve a Tisza áradásától, a tizennyolcadik század végén, 1815-ban emeltették a szoborfülkét köré. Teljes és részletes leírását olvashatjuk a forrásban. Az üveg miatt nehezen fotózható, ráférne egy alapos takarítás, de jó állapotban van.

"Nepomuki Szent János-szobor, Horgos, Szerbia. A római katolikus templom közelében, utak találkozásánál, kiülő lábazattal, homlokzatán pilaszterekkel, oromzatán köríves ívmezővel tagozott, nyeregtetős, a tetőgerincen kereszttel koronázott építmény kovácsoltvas kapuval és üveglappal lezárt, félköríves záródású fülkéjében álló, Horváth József plébános (hiv. 1789–1793) által állíttatott, provinciális barokk stílusú, festett kőszobor. Az enyhe kontraposztban álló szent papi ornátusban (csizma, gombsoros reverenda, csipkeszegélyű karing, hermelinprém almúcium, mózestáblácskák, birétum), baljával mellkasára szorított, pálmaággal összenyalábolt feszülettel, jobbjával a kereszt talpán, feje körül csillagkoszorúval, a korpusz fölött távolba révedő tekintettel. Figuramagasság: kb. 100 cm. Tájolás: KDK." ^[1]

"Fülöp Erzsébet szerint az 1960-as években, pontosabban Varbai Jenő atya 1951 és 1972 közötti működése alatt még igen tömeges volt ez az ünnep, valójában búcsú. Miután betiltották a körmeneteket, lassan elhalványult a szent kultusza, de az idősebb nemzedék ma is inkább Nepomuki Szent Jánost tartja számon templomuk és falujuk védszentjeként. A szobron felállítása óta nem történt változtatás. Brasnyó Ferenc plébánossága idején (1989-1991) felújították. Azelőtt a horgosi asszonyok és Kárász Ilona, az alapító leszármazottja, aki Martonoson (MartonoS) nővér, közösen ápolták s díszítették fel az ünnepre a szobrot. Az építmény belső falán látható festmény is Kárász Ilona munkája. A szobor szemben áll Kanizsával, mert az árvíz abból az irányból fenyegetett. " ^[2]

---