Olvastam a Lágymányosi-öbölnél, Kopaszi-gáttal átellenben készült hosszú falfestményről, mely egy meglévő 100 méter hosszú betonfal díszítését akarja szolgálni, a környezet szépítése, az előtte lévő sétaúton elhaladók gyönyörűségére. Közvetlenül a Duna-ág mellett húzódó falon látható a mű, mely minden napszakban más képet mutathat. Én éppen délelőtti órákban látogattam meg, amikor a vízparti fák lombnélküli ágai néhol árnyékot vetettek rá. Én a Kopaszi-gát autóparkolójából közelítettem meg, rövid sétaúton.

Találtam forrást, ahonna a készítés ideje, 2025 öszi hónapjai, a készíttető neve, a BudaPart, az alkotó és közreműködőinek csoportja is beazonosítható. Alkotó Babos Bertalan "Zsili", s közreműködö segítőii Szőke Gáspár, Void és Péterfy Ábel. A forrásból idézek a továbbiakban:

"A Lágymányosi-öböl partján futó, százméteres betonfal már nem egy egyszerű ipari fal, hanem egy vibráló, élő városi tájkép: A mű, Babos Bertalan „Zsili” legújabb street art alkotása, egy olyan vizuális kompozíció, amely egyszerre idézi meg a természet szépséget, a Duna hullámzó nyugalmát és a modern város karakteres vonalait.

Az alkotó csapat tagjai Szőke Gáspár, Void és Péterfy Ábel tökéletes összhangban dolgoztak, a fal pedig ebben a harmóniában talált új életre. A legnagyobb kihívást a vonalak ritmusának megalkotása jelentette számukra. „A kulcs az volt, hogy ritmusban maradjunk: teljesen egyenletes tempóban, egyforma kézmozdulatokkal kellett húzni az ecsetet… végül tökéletes vonalat adott ki.”
Zsili elmesélte azt is, hogy „A fal van, hogy többet akar, mint amit előre megtervezel”. Az új ötletek ezért teret kaptak, így a piramisok ritmusa végül nem lett egységes, hanem időnként síkidommá váltak, eltűntek, majd újra felbukkantak. „Tízméterenként vannak benne meglepő elemek, dinamikai szünetek, kijön egy földnyelv, vagy a Duna felmegy egészen a tetejéig, ami más dinamikát ad. Többet akart a fal, és ebben adtam magunknak szabadságot.” ^[1]

---