Belső levél, megkeresés egy jövőbeni kutatás kapcsán mozaik témában, közel minden mennyiségben.
A kérdező Berlinben él, igen céltudatos, több területen és szinten diplomázott, most doktoriját előkészítő, kortalan ember. Bemutatkozott: gyakorlatilag mintha legalábbis pályázna. Információkat gyűjt, amit már nem részletezek. Válasz helyett inkább véleményt kapott és egy továbblépési lehetőséget. Köszönte... De mivel nagyon-nagyon jól esett, idézem egy mondatát: "...tulajdonképpen minden szempontból elmondható, hogy a Köztérkép az egyetlen mérvadó és aktuális forrás...!"
A megtekinthető dokumentáció elején rögtön kiderült, van már köztéri alkotása Budapesten.
A Nagyvárad téri metróállomás felújítása 2023-ban fejeződött be. Az építész, Brückner Dóra, az állomás falait pedig Brückner János által tervezett mozaikok díszítik. A munkának – kicsiben-nagyban – komoly cikket szentelt az Építészfórum, amit idéz a már említett dokumentum is.
"A kórházak közé ékelt állomás korábbi fakó, hideg, már-már stresszes világát most sikerült melegséggel és nyugalommal megtölteni, üresen kongó tereit szabaddá, szellőssé változtatni."
Ami fontos, hogy a leírtnál jóval nagyobb csapatot környezetpszichológus is támogatta. A cél a nagy és többnyire kihasználatlan üres terek és az utasok által használt zsúfolt területek újraszervezése – figyelemmel arra, hogy a tér minden oldalát kórházépületek övezik, így az itt megforduló emberek jórészt ezáltal érintettek, "...tehát eleve szorongás, rossz kedv, idegesség..." jellemzi őket. A két fő, megoldandó feladathoz tartozik: "...nagy szerepet játszanak a színek, választott motívumok és anyagok".
A színválasztásnál neghatározó az élénk narancssárga. Ez a szín adja az alapot a peronszínt két oldalán húzódó mozaikoknak is.
"A vágányok mögötti, akusztikai szerepet is betöltő falak oldalanként 200 táblából összeálló, végtelenített képzőművészeti alkotásokká váltak. A... felületekre egy olyan motívum került, amely különböző, véletlenszerű elrendezésekben, játékos rajzolatként fut végig. Brückner János képzőművész alapmotívumnak a tenyeret választotta és annak is egy olyan, részben széttárt, támogató, segítő, simogató vagy éppen a kézfogára emlékeztető mozdulatát, amely alapvetően kötődik a testhez, egyúttal valamelyest az orvosi környezethez is... A motívum egy öt táblából álló rendszerből áll össze. Ez a kialakítás rugalmasságot nyújt, így... számos variációban, csoportosításban kerülhet a falra. Minden tenyérrajzolat közé egy semleges tábla is került, ezzel oldva a motívum sűrűségét. Maga a mintázat a fémlemez táblák perforációjával készült, hét különböző lyukméret segítségével."
Szót érdemelnek még a végfalak és az oszlopok "kisebb" felületei, amikre kismozaik mintázat került a szürke szín három árnyalatát felhasznáva. Ugyanakkor a déli falfelületen egy kenyérmotívum jelenik meg – két szint magasságát kihasználva. Az északi oldalra a mozgólépcsőn túl kialakult terület mögött egy lebegő függönyt imitáló mozaik-rész készült, aminek egyben funkciója is van: "...mögötte az üzemi rész és maga a metróvonal még hosszasan folytatódik. Lezár, de mégis nyitva hagy, konkrét, de mégis lebegtet – vagy akár a metrószerelvény szele lebbenti meg?"
Sok, főleg a metróállomás megújítására vonatkozó részletre tér ki a cikk, de ezek már kevésbé hozhatók összefüggésbe a mozaikokkal. Amire nem tér ki, a mozaikokat erősen megbontó hírdetések plakátjai. Az én szememet pedig bántották a rikító színükkel elütő hirdetések, amiknek a forrás cikkben közölt fényképeken jól látható módon eleve helyet hagytak. A napi élet viszont továbblépett és sajnos, már a mozaiktáblákra is "rácsúszott" néhány ilyen tábla.

---