Káli Art Park, az immár hagyományossá vált, kortárs művek bemutatására idén is létrejött szoborpark. Története ismert, ill. ld. az innen származó gyűjtemények műlapjait, a korábbi leírásokat.
Ez az alkotás pedig számomra új, készítőjét sem ismertem korábban. Olvasom: Szabó Ádám osztályában végzett 2016-ban, művésztanár, bár kerámiával is foglalkozott.^[1] A google-keresés eredménye szerint képzőművészként repertoárjában még számtalan ágazat felvillan.
Mivel mestere a park zsűrijénak tagja, az alkotás külön méltatást érdemelt ki. A mester a tartalmi letisztultságot emelte ki, méltatva a szakmai érettséget is.
Tetszik, kifejező: "A kapcsolatuk személyes és szakmai rétegben is tovább él ebben a munkában – tanár és tanítvány párbeszédének halk, de határozott lenyomata."
A mű egy napraforgófejet mutat, ahol a magok már nem láthatók, az üres magformák a hiányt jelenítik meg: "...mintha nemcsak biológiai folyamatot, hanem egy társadalmi veszteséget is mutatnának. A Emptyhead nem a virágzást, hanem az utána maradó hiányt jeleníti meg."^[1]
A "fej" az emlékezés helye, emlékhely azoknak, akik elmentek hazájukból, elhagyták azt. "Az üres helyek sorban állnak, néma nyomként. A rozsda nem pusztulás, hanem emlékezet: a vas megőrzi a hiány lenyomatát."
Előzmény: 2022-ben kerámiából készült egy rokon alkotás. Akkor a látogatók elvihettek magukkal egy-egy magot, egy gondolatot "a hazához való kötődésről". Az eredmény, az üres forma, ami most újjászületett fémből, emlékezés "nem a múlt dicsőségének, hanem annak, ami hiányzik belőle."
Összegzés: "Ez a napraforgó már nem fordul a nap felé – mégis világít. Az üresség formájában van jelen, és a nézőt hívja meg arra, hogy töltse fel a saját emlékezésével."^[1]

---