Art Market 2025 MTK Sportpark: a néhány napot élt, óriás tartalommal rendelkező sCULTURE szoborpark.
Pokorny Attila régi jó ismerős. Többször találkoztam műveivel Szentendrén (egy szoborpark után önálló kiállítás), de jelen volt természetesen az elmúlt év MOM-béli szoborparkjában is.
Ez az alkotás is egy a sorozatból, aminek a művész elmélete szerin (ezt az első, ebben a sorban megismert kecskeméti mű kapcsán nyilatkozta) "addig kell eredeti helyén állnia, amíg természetes módon berozsdásodik".
Pokornyi alap-műfaja a természet-művészet/tájművészet (landart) amit következetesen űzött és ahogy én látom, ebből váltott az átlyukasztott falevél motívumára. Egy percig sem volt hűtlen a természethez, talán a többnyire nagy területet érintő, valós természetbe illesztett, sokszor nagyobb léptékű művekről váltott ezekre a műlékony levelekre, a szemlélet azonban maradt.
Ide is illik a szentendrei kiállítás prospektusának megfogalmazása: "...mint fény által korhasztott s átlyukasztott falevél, az elmúlás meg a szerves anyagvilág átváltozásának ismeretes jele. Ezúttal egy szervetlen ősanyag, egy lassabban transzformálódó fém-elem megfogalmazásában. A fém az idő ítélete alatt rozsdavirágzásával minősül át szerves anyaggá. A mulandóság plazma-tűzzel kiégetett fém-rajzát kezdem el, amit majd folytat a kitartó, de lassan emésztő víz-elem, hogy végül visszaporlassza a föld-elembe. Eme diszkrét Táj-ékkel az őselemek ciklikus átlényegülését is megidézem, amiben alkotó közreműködésem csak egy bekezdés lehet."^[1]
Kulcsszavak: elmúlás, múlandóság, anyagvilág, átváltozás; rozsdavirágzás.

---