Gaál Ferenc (Szkacsány, 1860. március 24. – Szabadka, 1906. december 11.) magyar zeneszerző, karmester. A nyitrai piaristáknál tanult, ahol érdeklődése a zene és nyelvtanulás irányába fordult. Eleinte önállóan tanult hangszereken játszani. Több nyelven beszélt a magyar mellett, szlovákul, németül, latinul és franciául. A gimnáziumot már Budapesten végezte, ahol a konzervatóriumot is látogatta. Érettségi után zongora, illetve zeneszerzés szakra jelentkezett a Zeneakadémiára. Itt Erkel Ferenc, Ábrányi Kornél és Nikolits Sándor tanítványa volt, kiváló minősítéssel fejezte be. Szabadkán elnyerte a zeneiskola igazgatói posztját. A Szent Teréz-plébániatemplom kórusának és zenekarának karmestere is volt.^[1]

A síremlékről olyan precíz leírást találtam ezért nem kívánom magam leírni az alkotást. Kara Mihály tervei alapján, Keller Albert maga készítette, 1913-ban. ^[2] Annak ellenére, hogy műemlék, sajnos a borostyán annyira benőtte, hogy a kovácsoltvas kerítés alig látszik, a szobor nagyon szennyezett, ráférne egy alapos tisztítás. A sírkő megrepedt félő, hogy beszakad.

"Az emlékmű egésze a szecesszió jegyében készült. Közvetlenül a sírhalom fölött van a magasba emelkedő talapzat, mely támasztékul szolgál az életnagyságú női figurához. A formáknak a szecesszióra jellemző stilizáltságát mesterien formázták kőbe. A szobor szomorú leányalakot ábrázol, aki egyenes testtartásban, de lehajtott fővel áll. A kőlapra támaszkodik, két kezében egy-egy babérkoszorút tart három szalaggal. A feje körüli fátyol stílusosan összeköti a hajat és a kendőt. A leány testét takaró palástot a mell alatt széles, enyhén kidomborodó virágmintás öv fogja össze leomló szalaggal."^[3]

---