Szentmise keretében emlékeztek meg a Huba utcai Boldog Adolf Kolping Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Sportgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola kápolnájában Ervin Gáborról, aki itt, a Salvator Intézet hittanáraként dolgozott (1936–1943) és 1944 decemberében vértanúhalált szenvedett.

Az iskola igazgatójának köszöntőjéen emlékeztetett, "...a 20. században olyan diktatúrákat „hoztunk létre mi, emberek”, amelyek kifordították az embereket önmagukból, az evangélium szellemiségét sárba tiporták."
Ervin Gábor volt egyike azoknak,, akik "ebben a sötétségben az evangélium világosságát hordozták közöttünk..." ^[1]

Az iskola vezetője kitért Ervin Gábor megtört életútjára, akinek eredeti tervei a tudomány és a tanítás területét célozták meg, " nem vértanúnak jelentkezett" a szemináriumba. Azzal, hogy "Lemondott kiváltságáról, ami védte mint zsidó származású embert, és ő is kitűzte a sárga csillagot" és az üldözött zsidó embereket próbálta menteni, az evangélium igazságáért állt ki.
További gondolatok olvashatók a forrás cikkben.

Az emléktábla felirata: "Embernek lenni közös sors, közös valóság...
Az ember alakulóban lévő mikrokozmosz, kicsiny világegyetem."
Az idézet Ervin Gábor Közös emberi természet (1942) című tanulmányából való.
Olvasható az előző évi megemlékezés tudósításában is ezzel (és még sok mindennel): "Sajnos egy ilyen kis világegyetem pusztult el 1944 decemberében…” ^[2]

Ervin Gábor boldoggá avatása folyamatban van, amiért az egybegyűlt hívek imádkoztak. ^[1]

---