Szabadkán kirándultunk barátnőmmel, szokás szerint advent idején, szép időben jártuk a várost, de mire Ludasra értünk leereszkedett a köd a kora délutáni órákra. Alig találtunk rá a mellszoborra, melyet nemrég avatták fel. Bár az élénk zöldre festett házfal eléggé feltűnő volt. Megadták a módját, a szépen rendezett virágoskert és a ház között áll a szobor.

Kosztolányi Dezső, (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, eszperantista, a Nyugat első nemzedékének tagja, a 20. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja. ^[1]

"KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KAPCSOLATA LUDASSAL
Kosztolányi Dezső Árpád öccséhez, az orvoshoz járt ki a ludasi első orvosi lakásba. Nagy Torma József (1914) egykori ludasi szélmalom-tulajdonos (akinek szélmalma az orvos lakásával átellenben állt) emlékezete szerint az orvos lakása állt: kényelmes szobákból, istállóból, disznóólból, ezenkívül ott lakott a bábaasszony és külön a kocsis is, az alsó lakásban. A kocsis nagyon fontos személy volt, vele ment éjjel is az orvos a beteghez. A vendégeket, akik olykor meglátogatták az orvost - a költőt, a rokonságot és ismerősöket - a kocsis vitte ki szekéren az orvos lakásához, amely még arról volt nevezetes, hogy teniszpályája is volt. Legtöbbször Árpád orvos felesége és az egyleti iskola tanítója (Váradi?) voltak a labdaszedők."^[2]

Ludason, a szabadkai származású író, születésének 140. évfordulója alkalmával, mellszobrot avattak, az egykori orvoslakás előtt. A történetek leírják a Ludashoz való kötődését, én ezt nem taglalom. A széles, vörös gránittal borított talapzaton, jellegzetes vonásokkal, elegánsan néz a semmibe, a bronz alak. Lantos Györgyi szobrászművész alkotása. Elöl a név és évszámok, oldalt emlékező szöveg olvasható, gravírozott táblán.

Talán illik ide ez a Kosztolányi vers...

Szonett egy szoborra (részlet)
(mely az álló Dantét ábrázolja)

Egykor mi is majd így fogunk megállni,
mint ez a kőben szenvedő alak.
Leroskadó, merev ívek csodái,
síró tagok, jajongó vonalak.

Így meredünk meg bánatunkba halkan,
mikor az égre-ordítás kevés.
A fájdalom ez, néma, mozdulatlan,
a végtelenbe beledermedés.... ^[3]

"Ludason, Kosztolányi Árpád egykori háza előtt avatták fel ma Kosztolányi Dezső mellszobrát, Lantos Györgyik Sára csongrádi szobrász alkotását. Kosztolányi Árpád a költő, író testvére volt, Ludas megbecsült és tisztelettel övezett orvosa volt, akit több alkalommal is meglátogatott bátyja. Az eseményen Kosztolányi Péter, az egykori ludasi orvos dédunokája is megjelent."^[4]

---