Kassa 2013-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet.
Racskó Árpád szolnoki születésű szobrász több szobrával találkozhatunk a vásoban. A legkedvesebb szobrának tartotta a művész a Daidalosz és Ikarosz alkotását.
Daidalosz és Ikarosz közismert története, melynek fő gondolata időtlennek tekinthető, az évszázadok során számos irodalmi, drámai és vizuális művészt ihletett meg.

Racskó Árpád mestere volt annak, hogyan tegye a nehéz fémet szinte súlytalanná.
A szobor felső része a remény és a felemelkedés, az alsó a tragikus végkifejlet megjelenítése, a felemelkedést és a bukást egyszerre ábrázolja.

Daidalosz diadalmas pózban, széttárt karokkal jelenik meg. Testtartása stabilabb, arca határozott, ő az, aki uralja a a mesterséges szárnyakat, szárnyak itt még épek, vitorlaszerűen feszülnek a szélben. A mély bevágások és a rétegzett felület dinamikát ad az élettelen anyagnak, mintha a szobor maga is mozgásban lenne.

A kompozíció alsó részén látható Ikarosz aláhulló teste. Fejjel lefelé zuhan, arcvonásai elmosódnak a sebességtől és a tragédiától. Karjai tehetetlenül lógnak, szárnyai pedig láthatóan „olvadnak”.

A szobor felülete nem sima, hanem barázdált, szinte "nyers" hatású. Ez a textúra jól visszaadja a tollak, a viasz és a szél erejét.
Daidalosz a feltaláló, a technikai tudás jelképe. Ikarosz a fiatalos hév, aki nem ismeri a határokat.

A magasba törő apa és a mélybe zuhanó fiú kontrasztja az emberi sors kettősségét – a sikert és a kudarcot – szimbolizálja.

A szobor elhelyezése egy iskola előtt pedagógiai szempontból is jelentőségteljes.

Szűk mellékutcában látható az 5,2 méter magas ónszobor magas mészkő talapzaton. Nagyobb teret érdemelne, a körüljáhatósága szinte lehetetlen, de előlnézetből tökéletes az anatómiailag nem pontos kidolgozás ellenére is.

---