A történelmi borvidékek szőlői áldozatul estek az 1870-es évek filoxérajárványának. A homokon azonban nem él meg a kórt terjesztő gyökértetű ezért hoztak létre új telepeket többek között a Kecskeméthez tartozó pusztán is. Itt Wéber Ede, a Balatonfüreden dolgozó svájci tanár létesített ültetvényt és telepített le, 1892 márciusában 501 szőlőművest a Balaton-felvidékről. Wéber Ede végakaratából kapta a település a Helvécia nevet (Helvetia Svájc latin neve).

Zaboretzky Ferenc (1857-1935) építész a budapesti Pártos és Lechner műépítészeti cég megbízásából nagyobb vidéki építkezések művezetője volt. Részt vett a szegedi városháza, a zombori kaszárnya, a karlócai szerb gimnázium és teológia építésében, valamint ő irányította a kecskeméti városháza munkálatait is.
1894-ben telepedett le Kecskeméten és egyre-másra alkotta meg a város akkori legimpozánsabb épületeit. A konzervgyár, a vasgyár, a gyufagyár, a villanytelep, az árvaház, a Gazdasági Egyesület és a Kaszinó palotája, a katolikus bérpalota, az Újkollégium, a reáliskola építése az ő nevéhez fűződik.
A hírös város építésze is telepített Helvécián 30 hold szőlőt és épített egy kúriát, melyet a helyiek „kastélyként” emlegettek. A felújított épület ma már egészségházként működik és falát díszíti a domborműves emléktábla.

---