A Bozsik 100 emlékév lezárásaként felavatták a kivételes tehetségű labdarugó, Bozsik József (Kispest, 1925. november 28. – Budapest, 1978. május 31.) szobrát.
A szoborállítást az Aranycsapat Testület kezdeményezte és a Magyar Olimpiai Bizottság finanszírozta.

A kispesti születésű Bozsik József, annyira kötődött szülőhelyéhez, hogy egész pályafutása alatt mindvégig a Honvéd játékosa volt, majd visszavonulása után a Honvéd szakosztályvezetője, 1966-67-ben pedig edzője volt.
Az ötvenes években érte el legnagyobb sikereit csapatban és válogatott játékosként.
A világhírű Aranycsapat egyik legmeghatározóbb tagja volt.
Játékát a „tökéletes labdakezelés, pazar rúgótechnika, kivételes játékintelligencia és helyzetfelismerés jellemezte. Jobbfedezet posztjáról negyven-ötven méteres, tért ölelő átadásokkal hozta helyzetbe társait, elsősorban barátját, Puskás Öcsit, akivel szavak nélkül is értették egymást. Fénykorában őt tartották a világ legjobb támadó fedezetének, ő volt az első mai értelemben vett középpályás.”

Juha Richárd a szoboralkotója, Bozsik Józsefet csípőre tett kézzel ábrázolta, lába előtt ott a labda, gondolatban már tudja hová rúgja.

---