Amikor a nagykőrösi konzervgyár gőzsípja jelezte az ebédidő kezdetét, dolgozók tömegei indultak meg az üzemi étkezde felé, melynek bejárati aulájában óhatatlanul is összetalálkozott a tekintetük a "Szüretelő lányokkal".

A nagykőrösi konzervgyár egykoron Közép-Európa legnagyobb konzervgyárai közé tartozott, fénykorában több ezer embernek adott munkát és biztosított megélhetést. A gyár 1970-ben közel tízmillió forintos beruházással új üzemi étkezdét építtetett: a földszinten büfé, raktárak és előkészítő helyiségek kaptak helyet, míg az emeleten egyszerre mintegy háromszáz dolgozó étkezhetett kedvező áron.^[1]

Az épület díszítésére a 70-es évek elején Angyalföldi Szabó Zoltán festőművész kapott megbízást, aki egy kerámiamozaikot készített az ebédlő földszintjére. A műalkotás az épület gyárterület felőli bejárataival szemben lévő falfelületre került, így minden ide betérő találkozhatott vele.

"Szabó Zoltán nagyméretű kerámiamozaikja a Nagykőrösi Konzervgyárban látható. A szüret hangulatát idézi a mű, - színes kavalkádjának tömbjei több nézőpontra tagolódnak. A fekete kontúrok rendező hálózatai az ősz teljes pompáját határolják, formákban is felvonul. A természet zöld boltozata és a fénylő napkristály ad méltó környezetet a gyermeket gondozó, s közben szüretelő asszonycsoportnak. A fejek az izokefália törvényének megfelelően azonos magasságban gyümölcsöző évszak emberi helyezkednek el, - körülveszi őket az ősz színes bozótja. A hibátlan rajzzal és árnyalt színekkel építkező műalkotás hatását fokozza az a tény, hogy az ebédlő aulájában helyezték el, így naponta több száz ember létesít, vagy mélyít el kontaktust a mozaikkal legalább egy tekintet erejéig. Ez a termő folyamatosság lassan feltárja a mű számtalan epizódját, az ismétlődő pillantások személyes kapcsolattá bővülnek az alkotás és a néző között. Mindez nemcsak gyönyörködtet, hanem fejleszti az ízlést, kezdeményezi a délelőtti-délutáni munkaórák színes örömét. Szabó Zoltán ügyel arra -, hogy jelzés és ábrázolás együtthatói révén a mozaik képes feladványa követhetően vonzó és megfejthető legyen, de a fantáziát is élesítse, nem engedélyezi a kényelmet -, alkotótársnak hívja meg a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozóit -, hogy együtt fejtsék meg a közvetlen és tágabb környezet színpompáját."^[2]

Apró érdekességként a műlap margójára megjegyezném, hogy bár a festőművész életrajzaiban rendre 1978-as évszám szerepel a mozaik elkészítésének dátumaként, a fentebb hivatkozott napilap már 1972-ben közölt róla írást. A cikk Losonci Miklós művészettörténész sorait tartalmazza és mellé egy fekete-fehér részletfotó is bemutatásra került.

Napjainkban már csak elvétve találkozik össze bárki tekintete is a mozaikkal. Az üzem szomorú sorsra jutott, a 2000-es években bezárásra került. A gyár területén ma különböző vállalkozások működnek, az egykori étkezde épülete is magántulajdonban van. Jelenleg egy motorszervíz használja bérleményként, annak raktári részén található a mozaik, leromlott környezete pedig méltatlan hozzá.

---