Ott állva előtte nem lehet eldönteni, hogy mit is lát az ember - építkezésből itt maradt betondarabokat, vagy inkább valamiféle filmforgatási kelléket? Egy négy méter magas valami olyan sapkafélékkel a tetején. A mű egyik sarkában kis tábla, tájékoztat, hogy ez egy Giorgio Roccamonte^[1] szobor. Vajon az egyetlen??
Pár információ a művészről: talán ez az egyetlen köztéri szobra (egyik képzőművészeti katalógusban, lexikonban vagy adatbázisban sincs nyoma másik köztéri alkotásának); nincs róla publikusan fellelhető fénykép; kis robot- és betűszobrokat készített, melyek az ember és a mesterséges világ kapcsolatát vizsgálták.
A művet a XV. Milánói Triennáléra készítették^[2], pontosabban a „Contatto Arte-Città”^[3] („Kapcsolat Művészet-Város”) projekt részeként. A háromévente megrendezésre kerülő esemény célja az volt, hogy a kortárs művészetet elérhetővé tegye a közösség számára és az urbánus terekbe „engedje” a művészeket közösségi installációk formájában. Ennek szellemében tizenkét alkotás készült a Sempione Park részére. A Kertipavilon az egyik olyan mű, amely még ma is az eredeti helyén található, többet eltávolítottak, vagy áthelyeztek.
A mű formája szögletes, absztrakt, stilizált „robot”-alakra emlékeztet. Ez jól illeszkedik Roccamonte stílusához, mely kritikát fogalmaz meg a modern ember természettől való eltávolódásáról és a mesterséges világgal való viszonyáról. Ugyanakkor a struktúra nem pusztán szobor, hanem egyben funkcionális tér: egy része, olyan kialakítású, hogy le tudsz ülni olvasni, pihenni. Ez a kettősség a formai absztrakció és a praktikusság együtt adta a Triennálé eszméjét.
A XV. Milánói Triennálé 1973. szeptember 20-tól november 20-ig tartott, ahol a megnyító napján avatták az alkotásokat, köztük a Szoborpavilont^[4].

---