1982-ben. amikor a B épület épült, megnyert pályázat után rendelték meg tőlem, hogy egy textil falikárpitot készítsek a reprezentatív különteremnek szánt helyiség teljes hátsó falára. A méret: 6x3 méter.
(Sajnos elfelejtettek emlékeztetni, hogy majd álmennyezet is kerül a terembe, így történt, hogy nagy bánatomra túl magas lett a kész szőnyeg.)
A terv tetszett a zsűrinek, csak az volt a kifogásuk , hogy szerintük technikailag kivitelezhetetlen...
Én tudtam, hogy meg tudom szőni, mert szabad láncon szövéssel már korábban is készítettem kisebb munkákat.
A módszer lényege, hogy nem szövőszéken készül a mű, hanem csak egy mennyezetről leeresztett vasrúdról lógnak lefelé a felvető szálak, nincsenek kifeszítve, és így szabadon, minden irányban lehet szőni, csomózni a textilt.
A felhasznált anyagok: szizál és gyapjúfonal, amiket magam festettem.
1 évig szőttem, 1983-ban készült el a kárpit.
A különterem szerepe azóta többször változott, volt már étterem, tanulmányi osztály, raktár is.
Most szerencsére előadóteremként funkcionál, ahol már az unokáim korosztálya tanulhat.
Ezért nagyon örülök, hogy még helyén lehet ez a régi munkám, tudván, hogy bizony az akkoriban készült képzőművészeti alkotások közül mennyi elveszett, megsemmisült...