Szent István államalapító királyunk, Magyarország fővédőszentje palástban, koronás fővel, kezében karddal ábrázolt.^[1]
A székelykapu előtt álló szigligeti szobor alkotója „Gazduram”,- azaz Tóth József fafaragó. A szignó megfejtésében Bakos Attila segített.

„… Szent István, térdepelj közénk,
magyarok térítő királya,
nagyobb király térített minket,
idők vasából koronája.

De itt vagyunk, de megvagyunk,
nézzük, hogy nő a völgyi búza
s a szőlővirág hogy kígyózik
fölrepedt, égő homlokunkra.
Így éneklünk s az ördöglábú
asztal lesz majd a nagydobunk –
parasztok és Jézus király,
egymást karolva mulatunk. (…)”^[2]

„István az egyik leggyakoribb magyar férfinév, jelentése: virágkoszorú, koszorúzott, koronázott.
A néphagyományban december 26. és 27. jeles napok. A 18. század közepéig karácsony hármas ünnep volt, Szent István (az első keresztény vértanú) és Szent János napját is megünnepelték: névnapi köszöntővel és az ezt követő áldomással.”^[3]
Szent István király ünnepnapja augusztus 20-a.

---